Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

3S Magánjogi Döntvénytár. A kamat elévülésére vonatkozó felperesi kifogás figyelembe nem vehető, mert az 1883: XXV. tcz. 19. §-ában a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezés csak a hitelezési ügyletekből származó kamatkövetelésre vonatkozik, a követelt kamat pedig örökösödési ügyben kötött egyezségben kötelezett tőke után köttetvén ki, a törvény ama rendelkezése alá nem vonható. A felmondás elmulasztására alapított kifogást illetően, miután az A) a. szerint, a félévi előzetes felmondás csak a tőke esedékessége idejének megállapítása végett, minden további korlátozás nélkül az elsőrendű alperes tetszésére bizva köttetett ki, a fizetni kötelezett kamatra nem vonatkozik s a kamat esedékessé válta után érvényesíthető, felperes a felmondás elmulasztásával sikkerrel nem védekezhetik és amennyiben a felmondás elmulasztását hátrányosnak találta, a kamat fizetésétől, a tőkének kifizetése esetleg letétbe helyezése által szabadulhat. A lejárt kamat után az érvényesítés napjától az 1868: XXXI. tcz. 4. §-a értelmében kamat követelhető ; mindezeknélfogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1909. évi nov. 15. 3039/909. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az A) a. egyezség szerint a felperes az elsőrendű alperes részére annak a 40,000 forint tőkének a megfizetésére,, mely után a viszontkeresetbe vett összeg kamat fejében követeltetik, örökségi igény fejében köteleztetett, az elsőrendű alperesnek örökségi igényen alapult követelése pedig pusztán azon az alapon, hogy a követelés kifizetésére a felperes nagykorúságra jutása utánig haladékot kapott, eredeti jogi természetét el nem veszti és a hagyatéki egyezség ezen az alapon hitelezési ügyletté át nem változik. Következik ezekből, hogy az 1883: XXV. tcz. 19. §-ának a három évnél régibb időre követelt kamatok elévülésére vonatkozó rendelkezése a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet: a másodbiróság ítélete tehát ezen okokból helyben volt hagyandó. * * = Az 1883 : XXV. tcz. 19. §-ának a kamatok elévülésére vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható a bíróilag megítélt kamatkövetelésre. 62. sz. döntvény. Dlár III. f. III. 20. — E rendelkezés csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletekből felmerülő, bíróilag meg nem itélt kamat elévülését szabályozza és az más czimen követelt kamatra nem alkalmazható. 65. sz. döntvény. Dtár III. f. X. 129. — Ha a felek abban állapodtak meg, hogy a vevő a vételárat meghatározott kamatfizetés mellett bizonyos meghatározott időben fizesse meg, » kamatelévülés erre a kamatra is kiterjed. Ellenben nem terjed ki a késedelmi kamatra. 68. sz. döntvény. Dtór III. f. XII. 69.