Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

36 Magánjogi Döntvénytár. A temesvári kir. tábla: az elsőbiróság ítéletét indokaiból; helybenhagyja. (1910 június 20. 1032/910. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletéi azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy az ítéletek hiteles másolatai a hagyatéki iratok kapcsán, a hagyaték átadása, s ezzel kapcsolatosan az első—harmadrendű alpereseknek átadandó ingatlan hányadokra, a velők szemben felperes javára megítélt kötelesrész összegének jelzálogi biztosítása végett a hagyatéki bírósághoz álteendők. * * == Midőn a hagyatéki vagyont nem özvegyi, hanem harmadik személy által az örökhagyóval kötött jogügylet alapján szerzett haszonélvezeti jog terheli, a kötelesrész csak ezen haszonélvezeti jog megszűnése után válik esedékessé. (A Curia VIII. polgári tanácsának elvi jelentőségű határozata.) Magánjogi Dtár I. Hl. — Ha a hagyatékot terhelő haszonélvezeti jog folytán az örökösök osztályrészük tényleges birtokába nem léphetnek, ők a felperes kötelesrészének sem természetben való kiszolgáltatására, sem készpénzben való kifizetésére nem kötelezhetők. Magánjogi Dtár I. 232. — Ha az átruházott vagyont haszonélvezeti jog terheli, ez a jog kötelesrésznél akként a veendő figyelembe, hogy ennek meghatározott értékéből kiszámított kötelesrész összeg csak a jogosított halála ut.m fizetendő. Magánjogi Dtár IV. 1S4. 22. Életbiztosítási összeg, mint kedvezmény, a kötelesrész számításánál figyelembe veendő. (Curia 1910 deczember 27. 2644/910. sz. a. I. p. I.) A debreczeni kir. tábla: A kötelesrész kiszámításánál a 19570 K. életbiztosítási kötvény értékét is számításba veszi stb. Indokok : A kiskorú felperesek kötelesrészének kiszámításánál a 8. "/. alatt felszámított és másodrendű alperesre átruházóit 19,570 K. élelbiztositási összeget is számításba vette, habár örökhagyó az életbiztosítási ügyletből fohó jogait még életében közjegyzői okirattal a másodrendű alperesre ruházta és a másodrendű alperesnek kedvezményezettként való megnevezését a biztosító társaság tudomásul vette, s így az életbiztosítási kötvény ellenértéke nem is tekinthető az örökhagyó hagyatékának, hanem a másodrendű alperes tulajdonának, melyre nézve örökösödésnek helye nincs ; mert a másodrendű alperes nem tagadta, hogy az átengedett életbiztosítási dijat az örökhagyó mint biztositolt, haláláig, tehát közel 30 éven át fizette, s az ezen díjfizetések által szerzet! magánjogi kedvezményt, mely más intézkedés hiányában az örökhagyó törvényes örököseinek javára szolgált volna, halála előtt rövid idővel a másodrendű alperesre mint kedvezménye-