Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. Ti Ha léhát bizonyítottnak tekintetnék is, aminek eldöntése a per elbírálásánál felesleges, hogy a felperes és néhai apja az átjárást szolgalomszeriien gyakorolta s hogy annak megkezdése óta 30 év már elmúlt akkor, mikor az elsőrendű alperes vaslonálkerités felállítással a felperes átjárása ellen korlátot állított, akkor is a felperes olyannak tekintendő, mint aki arról önként lemondott. Már pedig az osztrák polgári törvénykönyv 1497. §-ában is emiitett elbirtoklást nem érvényesítheti az, aki a birtokról fentartás nélkül lemondott. (Osztr. polg. lörvényk. 1444. §.) Az alsóbiróságok tehát tévesen alkalmazzák az osztr. polg. törvénykönyv 1444. és 1497. §-ait, midőn a telekkönyvön kisüli elbirtoklásra alapított keresetnek helyt adtak. * * = V. ö. Magánjogi Dtár I. 133., 180., II. 107., III. 100., 146., 162. IV. 180. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 16. Többeknek irodalmi adalékaiból egységes egészszé egybekapcsolt mii gyűjteményes miinek tekintendő. Ezekre,' mint egységes egészre nézve, a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül és az egyes irodalmi adalékokra nézve a szerzői jog azoknak szerzőit illeti. A gyűjteményes müvek tekintetében tehát a törvény kettősvédelmet biztosit: védi a szerkesztő jogát az egész műre, az egyes ac/alékok szerzőinek saját szerzői jogát pedig az egyes adalékokra nézve. A szerzőjogi törvény a gyűjteményes irói müveket a védelmi jog tekintetében az egyébnemű irói müvektől félreismerhetlenül megkülönbözteti, a mi egyrészt kitűnik abból, hogy a törvény nem is magát a gyűjteményes művet, mint ilyet, hanem inkább azt a szellemi tevékenységet kívánja oltalmazni, melyet a szerkesztő a mű létrehozása körül kifejtett; másrészt pedig abból, hogy ennek a szellemi tevékenységnek eredménye nem egyes iro-