Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 9 tőleg rövid időn belül a tervezett uj bányatörvény keretében, annak az elvnek szem előtt tartása mellett terjeszszen elő javaslatot, hogy a bányamunkások betegség és baleset esetére legalább is az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényben megállapított járadékok és segélyezések mérve szerint biztosíttassanak.!) És magának az 1907 : XIX. tcz. 3. §-ának utolsóelőtti harmadik bekezdésében ki van mondva, hogy: «A bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemekben alkalmazottak a törvény XIII. fejezetében megjelölt módon és szervezel ben biztosíttatnak)) ; a XIH. fejezetben elhelyezett 154. §. pedig akként rendelkezik, hogy: «A bányatörvény alapján létesített és az e törvény 155. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő bányatársládák, úgyszintén a fennálló dohánygyári belegsegélyző-pénztárak tagjai nem kötelesek a betegség és baleset esetére való biztosítás czéljából az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító-pénztárba belépni, kivéve, ha a bánya, illetve dohánygyári szolgálatból kilépnek és oly foglalkozásra térnek át, mely őket az országos pénztárnál való biztosításra kötelezi.)) Ezeket egybevetve, kétségtelen, hogy habár az 1907 : XIX. tcz. 3. §-ának 1. pontjában megállapítást nyert is az, hogy a bánya s az olt felsorolva levő egyéb üzemekben alkalmazottak balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek, mégis a bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemeknek oly alkalmazottaira, akik a bányatörvény alapján létesített és az idézett tcz. 155. §-ában körülirt alapszabályokkal ellátott bányatársládáknak tagjai, az 1907 : XIX. tcz. rendelkezései ki nem terjesztettek, hanem ezeket illetően mindazon kérdésekre nézve, hogy az ilyen alkalmazottak az alkalmaztatásuk ideje alatt megbetegedésük és az üzem körében szenvedett balesetük következtében segélyt, illetve kártalanítást, kitől, mily mértékben és mily feltételek mellett igényelhetnek? a törvényhozás további intézkedéséig a korábbi jogállapot minden változtatás nélkül fentartatott. Ezekből nyilvánvaló, hogy az 1907 : XIX. tcz., amint egyfelől nem rótt ily terhet az ol^an bányaüzemi alkalmazottaknak munkaadóira, amely bányaüzemeknél a bányatörvény alapján létesített bányatársládák léteznek, ugy nem is részesítette őket az alkalmazottak részéről velők szemben kárigényük tekintetében a korábbi jogtól eltérő valamely kedvezésben ; másfelől pedig, amint nem jutottak a lárspénztár tagjaiként szereplő bányaüzemi alkalmazottak a szóban forgó törvény által eddigi joguknak valamely kiterjesztéséhez, ugy korábbi jogaik sem szenvedtek megszorítást. Mindezekből következik, hogy az alperes és felperes jogviszonyára az 1907 : XIX. tcz. általában ki nem terjedvén, nem