Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

198 Magánjogi Döntvénytár. 34—37. tételei szerint felsorolt árukra, mint tulajdonképeni vásári árukra is csak a fentebb megállapított és egyedül engedélyezett módon szedték; és mert a kir. törvényszék a rendelkezésre állott forrásmunkákból azt, hogy az adománylevélben a vásárjog gyakorlása tekintetében felhívott egyéb városok a vásárjogot a felperesek vitatta módon gyakorolták volna, bizonyítottnak nem látta. A felperesek által keresetbe vett jognak a megállapítása s illetve az általuk eddig is az előadott módon gyakorolt jogok tulajdonképen, amint felperesek maguk is nevezik keresetükben : a vámszedési jogban (ius telonii) foglalt jogosítványoknak a foglalata, amennyiben a saját perbeli előadásuk szerint, az adománylevél kereteit túllépve, nemcsak a kir. adománylevél engedélyezte országos és heti vásárokkor, hanem mindennap szedik nemcsak a vásárra jövőktől, hanem a vámsorompón átkelni óhajtók mindegyikétől, tekintet nélkül arra, hogy mily czélból megy a községbe ; ilyképp ez másnak, mint akár a kövezet használata stb. fejében fizetett illetéknek, akár beviteli vámnak nem tekinthető. Igaz ugyan, hogy forrásaink szerint a helypénz egy időben a kövezet, beviteli vám és egyéb illetékekkel egybefoglalva is szedetett ; azonban a felperesek a felsorolt illetékek szedése ésilletve a vámszedés jogosultságnak kimutatása nélkül, a helypénz ilyetén beszedésére feljogosítottaknak a hosszas gyakorlat által sem tekinthetők, mert ebbeli joguk a csatolt és merőben a vásárjogra vonatkozó adományleveleken nem alapszik, és mert az a körülmény, hogy e jog gyakorlását az által, hogy a csatolt H. és a Á'—U alatti községi bizonyítványok és illetve a kihallgatott tanukkal bizonyítottan az adománylevél kelte óta mindigT sőt azt megelőzőleg is háborittallanul gyakorolták, megszerezték, a közjogi jogosítvány ama jogi természete folytán, hogy az elbirtoklás tárgyát nem képezheti, kizártnak tekintendő. Bár a kir. törvényszék valamely valakit jogszerűen megillető közjogi jogosítvány gyakorlásának módja tekintetében az elbirtoklást helytfoghatónak és ilyképp valamely közjogi jogosítvány gyakorlásának módját elbirtokolhatónak tartja ; de mert a felperesek gyakorolta jog, a fentiek szerint nem a joguk forrásaként felhozott adományleveleken alapszik, mert továbbá a felperesek gyakorolta jog a vásárjog tartalmát meghaladja és az a vámszedési jogosultság keretébe tartozik, amelyre nézve a felperesek maguk sem állítják, hogy az őket az általuk hivatkozott adományleveleken kivüf nyert jogoshvány alapján megilletné; mindezek alapján a felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. (1909. évi márczius 24. 9045/909. sz. a.) A budapesti kir. tábla : Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja..