Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
196 Magánjogi Döntvénytár. 114. A vásártartási joggal nem a közönséges értelemben vett, az utakon és réveken átkelésért járó vámok szedéséhez, hanem csak az országos, illetve heti vásárok és piaczra kerülő áruk árusításánál el-foglalt területek, valamint a felhajtott állatok után a vásári legelő használata fejében hatóságilag szabályozott dijak szedéséhez való jogosultság jár. (Curia 1910 május 27. 987/1910. sz. a. VIII. p. t.) A budapesti kir. törvényszék: Felpereseket keresetükkel elutasítja. indokok: Magyarországon a vásárok engedélyezése a legrégibb idő óta királyi kegyet képezett és a városoknak, községeknek, testületeknek vagy egyeseknek királyi kiváltságlevél vagy adományozási okirat alakjában adatott meg a jog országos vagy heti vásárok tartására s ezzel az avval járó jövedelemnek szedésére. A vásárjog (ius nundinarum, nundinale) a Hármaskönyv IL 9. 1. §-a szerint kiváltságlevél állal adományozott jog, mely szerint meghatározott időben — hetenkint vagy évenként — áruk adásvétele czéljából a megadományozott vásárokat tarthatott. Az ilyképp adományozott vásárjog tartalma kiterjedt a vásárosoktól helypénz szedésére, a vásárosok által hozott áruk elővásárlására és a vásárosok barmainak legeltetése utáni dijakra. (Ma már csak a helypénzbeszedési jogosultságot tartalmazza a vásárjog ; az abban foglalt egyéb jogosultságok, főleg az úrbéri rendelkezések óta megszűntek.) A vásártartási jog tehát felhatalmazza a vásártartót, hogy a vásáron árusító iparosoktól és kereskedőktől helypénzt szedhessen és pedig a vásárokon kirakott áruk után az általuk elfoglalt terület nagyságához képest. E helypénznek rendeltetése egyrészt a vásártartásból keletkező kiadások fedezése volt, másrészt azonban a vásárjog adományozásának czélja bizonyos jövedelem adományozása is volt, miért is a vásárokon az előbb emiitett költségekre szükséges összegnél jóval magasabb helypénz is szedetett. Nem vitás a felek között az, hogy a felperesnek a vásárjog 1787-ben, a II, József császár által Bécsben július hó 5-én kiadott kir. adománylevél alapján adományoztatott s ez később-