Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 177 terjedt el, hogy annak szerzőjét legfeljebb a felperes ismerősei tudhatták, ennélfogva a felperes most már akkor sem érvényesíthetné szerzői jogát, hogyha a dalt csakugyan ő szerzetté volna. Ámde a felperes nem bizonyította be azt, hogy a dalnak ő lenne a szerzője. M. és U. vallomásából kitűnik stb. stb. (bizonyítási adatok), ezeknélfogva a felperest keresetével el kellelt utasítani. (1909 decz. 16. 37090/909. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes tanúival azt kívánta bizonyítani, hogy a peres dalt előadta és terjesztene, s hogy a dalt ismerősei 5—6 éven át terjesztették, megállapítható az, hogy a dal tényleg terjedt. Minthogy pedig a szakértői vélemény szerint, ha nem is igazi népdal, de münépdal, mely népdal módjára terjed el a népben, midőn elsőrendű alperes a dalt G.-nétő! meghallotta, jogosultan tarthatta azt népdalnak s ezért midőn másodrendű alperes a dalt hangjegyekben kiadni szándékozott, nem állott kötelességében, hogy a dal szerzőjének kipuhatolása végett nyomozást eszközöljön vagy másnemű intézkedéseket tegyen. Az elsőbiróság helyesen fejtette ki, hogy amennyiben az ily népdal szerzője a dalt forgalomba bocsátja és a dal elterjed anélkül, hogy azt szerzője előbb mint szerzeményét adná ki, a szerző szerzői jogairól lemondottnak tekintendő s amennyiben utóbb bizonyítható is, hogy a népdalnak ki a szerzője, ez az 1884 XVI lez-ben a szerző részére biztositolt jogi oltalmat többé igénkbe nem veheti. Az elsőbiróság ítéletét tehát annál is inkább helybenhagyni kellett, mert arra sem létezik szabály, hogy a népdal csak valamely hoszabb idő elmultával volna népdalnak tekinthető, hanem e részben döntő az, hogy a dal, mint népdal terjedt-e el, ezt pedig a kir. tábla bizonyítottnak lalálta. (1910 május 10. 9518/909. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Abban az esetben, ha a kérdéses zenemű az A) a. kiadásban, mint népdal jelent volna meg, ezen jellegénél fogva a másodbiróság helyes álláspontja szerint a keresetnek hely adható akkor sem lett volna, ha felperes azon állítását, hogy «Elmegyek a templom mellett» czimü zeneműnek is a szerzője, bizonyította volna; minthogy azonban a peres A) a. kiadás ugy jelent meg( mint az elsőrendű alperesnek a szerzeménye, felperes pedig arra vonatkozó szerzőségét alperesnek tagadása ellenében nem bizonyította, felperes keresetével annyival inkább elutasítandó volt mert habár az elsőrendű alperesnek a neve jogosulatlanul lelt a A) alattinak a czimlapján, mint szerzőé kitüntetve: cz a körülmény csak akkor bírhatna a szerzőjogi törvény szemMagánjogi Döntvénytár. V. 12