Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

158 Magánjogi Döntvénytár. hogy vagyontalan kiskorúakat, ha erre a szülők képtelenek, a nagyszülők tartoznak nevelni és eltartani. A kiskorú gyermekek szülei és anyai nagyszülői, a nyomozás szerint, a tartásra kötelezhetők nem voltak. Özv. B. M.-né atyai nagyanya azonban az ő és két hároméves unokája eltartására kötelezhető volt, mert az adóalapon 172,414 K-ra becsült b—i ház felét örökölte. Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának gyámhatósági küldöttsége 1909. évi márczius hó 26-án 488/1909. k. b. sz. a. hozott véghatározatával az árvaszék véghatározatát indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. belügyminiszter 1909. évi november hó 11-én 95,145/1909. VIII. b. sz. a. hozott határozatával a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert a határozat megsemmisítésére az 1909: XX. tcz. 3. §-án alapuló törvényes indokot nem talált. Özv. B. M.-né ezután B. B.-né ellen a budapesti Vili—X. ker. kir. járásbíróságnál sommás pert indított. Keresetében előadta, hogy az 1877: XX. tcz. 11. §-a értelmében, miként azt már számos felsőbirósági hátározat is kimondotta, a gyámhatóság csak a tartás összegének meghatározására bir hatáskörrel, de abban a kérdésben, hogy kit terhel a tartási kötelezettség, csak a rendes bíróságok határozhatnak. Kérte, hogy «a jogerős árvaszéki határozat hatályon kívül helyeztessék, esetleg a bíróság állapítsa meg a hatáskörét és az iratokat a hatásköri bírósághoz terjessze föl.» A kir. járásbíróság 1910. év márczius hó 5-én 1910. Sp. VII. 414. sz. a. hozott végzésével az idézés kibocsátását a S. E. 17. §-a alapján megtagadta és a keresetet felperesnek visszaadta, mert az 1877. évi XX. tcz. 11. § a a törvényes kiskorúak tartásra kötelezettjeinek személyét és kötelezettségét megállapítja, a tartási díj mérvének megállapítását a gyámhalóság hatáskörébe utalja ; csak a törvénytelen leszármazókra vonatkozó kötelezettség megállapítását rendeli a bíróságok hatáskörébe tartozónak akkor, ha e kötelezettség vitássá tétetik. A budapest kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság azonban 1910. évi május 30. 1910. E. II. 95. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta és az elsőbiróságot a kereset tárgyalására utasította, mert az 1877. évi XX. tcz. 11. §-a csupán a kiskorú részére fizetendő tartás összegének megállapítását utalja a gyámhatóság hatáskörébe s így a tartási kötelezettségnek megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1911. I. 438. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. A tényállás szerint ennek az ügynek tárgya nem csupán