Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

456 Magánjogi Döntvénytár 1840 : VIII. tcz. 16. §-ában biztositolt tartási igénye a férj halálával meg nem szűnik, hanem a tartási kötelezettség, amennyiben a férj ulán kielégítési alapul szolgálható vagyon nem maradt, a férj által történt ajándékozás esetén, az ajándékba kapott vagyon értéke erejéig a megajándékozottakat is terheli, ámde a jelen esetben másodrendű felperes és férje közt az együttélés a házasság ulán rövid idő mnlva megszakadt s a férj a másodrendű felperesnő részére ennek következtében tartásdíj fizetésére köteleztetett és bizonyítva van, hogy másodrendű felperesnő azután, még pedig mintegy 14—15 évvel ezelőtt férjével tartási igénye tekinteiében kiegyezett és arról lemondott, mivel egy más férfival ágyassági viszonyt létesített s azzal jelenleg is közös háztartásban él, amiből következik, hogy ott eltartását e viszony alapján megtalálja. Minthogy pedig másodrendű felperesnek fenti lemondása és ténye nemcsak a létezett követelési jog megszűnését vonja maga után, hanem következményében az özvegyi jogról általában való lemondással egyenlő joghatálylyal bírónak tekintendő, még pedig annál inkább, mivel az özvegyi jognak alapját a házastársak együttélése s a feleségnek a házassági viszonyban rejlő köteles hűsége képezi, aminek megszegése a házassági viszonyból folyó özvegyi jog érvényesilhetését kizárja ; a másodrendű felperes pedik a létesített ágyassági viszony által világos jelét adta annak, hogy az életközösséget a férjével visszaállítani többé nem szándékozott és a házassági viszonyból származó jogok alapján igényt támasztani nem fog, okszerűen következik, hogy férje a vagyona felett, a neje netaláni özvegységre jutására való tekintet nélkül korlátlanul rendelkezhetett és hogy másodrendű felperes most már többé az elenyészett özvegyi jogának újbóli megállapítását és a megajándékozottaktól az ajándékba kapott ingatlanoknak haszonélvezetét nem követelheti. (1910 október 10.1888/910. sz.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A per adatai szerint a másodrendű felperes nem volt ugyan hibás abban, hogy az örökhagyót, a férjét elhagyta, utóbb azonban a különélés ideje alatt, több évvel az örökhagyó halála előtt egy más férfival ágyassági viszonyra lépett és azóta azzal él; ezzel a viselkedésével pedig elveszítette azt a jogát, hogy a férje után özvegyi jogot követelhessen, mert az özvegyi jogra érdemetlenné vált. = V. ö. Magánjogi Dtár II. 147., III. 176. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. — Ugyanez a szabály áll fenn az ujabb joggyakorlat szerint a hitvestársi öröklésre. L. Magánjogi Dtár II. 89. Ellenkező : Magánjogi Dtár IV. 147.