Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 127 indokok: Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, amikor az A) alatti adóslevél czimü okiatot teljes bizonyító erejű okiratnak vette, holott annak az a tartalma, hogy az abban foglalt 7000 K kölcsön az alperes kezéhez, vagy az ő meghatalmazottja kezéhez kifizettetett volna, valótlannak bizonyult. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert ámbár az A) alatti adóslevél az 1868: LIV. t,-czikk 167. § a b) pontjának megfelelően van kiállítva és az alperes az azon levő aláírása valóságát a megtámadott ilélet tényállása szerint beismerte, következőleg ez az adóslevél a S E. 73. § a szerint alkalmas az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgálni arra nézve hogy az alperes a benne foglalt nyilatkozatokat tette s a kölcsön leolvastatolt és az alperes a kötelezettséget elvállalta, mégis a felebbezési bíróság nem pusztán az okirat tartalma alapján mondotta ki az alperes marasztalását az elsőbirósági Ítélettel már jogérvényesen megítélt 2894 K 50 f tőkét meghaladó 4105 K 50 f tőkeösszegre nézve, hanem azon az alapon, mert az okiraton kívül álló más bizonyítékokkal látta bizonyítottnak azt, hogy a felperes a 7000 K kölcsönt részint az alperes jelzálogilag biztosított tartozásai törlesztésére, részint kamatra fordította, részint pedig az alperes férjének szolgáltatta ki s ezt az elszámolást az alperes utólag jóváhagyta. De alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság, anyagi jogszabályt sértett, amikor eltekintett attól, hogy a házastársak közötti jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, holott pedig az alperes férje, G. Gy. a kölcsönbeli 7000 K-ból neki kiszolgáltatott 1300 korona és 301 korona 40 fillér felvételére az alperestől közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazással nem bírt; mert kétségtelen ugyan, hogy az 1886. évi VII. t.-czikk 23. § a szerint a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik a házastársak között kiállított általános meghatalmazásoknál és kölcsönfelvételre szóló különös meghatalmazásoknál, de a felebbezési bíróság tényállásként megállapította, hogy az alperes utólag késznek nyilatkozott a kereseti kölcsönkövetelés rendezésére és annak más olcsóbb kölcsönből való kielégítésére és belenyugodott férjének abba az eljárásába, amely szerint ez a neki kifizetett összegeket a felperestől felvette, ez a hitelezővel szemben kijelentett utólagos belenyugvás pedig a meghatalmazást és annak közjegyzői okiratba foglalását pótolja. Ami pedig a felperesnek azt az eljárását illeti, hogy a kölcsönösszegből az osztrák-magyar első általános tisztviselőegylet p—i takarék- és előlegtársulat bekebelezett követelésének kifizetésére fordított és az alperes részéről valódinak elismert