Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

101 Magánjogi Döntvénytár. amivel egyrészt fiának az eladónak a javára, másrészt egyéb vagyon hiányában, a jóhiszemű felperes hátrányára szolgálható eljárást követett s amellett nem tartotta szükségesnek azt sem, hogy felperessel az ő már megszerzett jelzálogjogi igényéi, vagy követelése fennállását megismertesse; ellenben utólag, ezt a felperes hátrányára, vagy az ügylettől való elállásra jogtalan kényszerítés okából érvényesítette vagy érvényesíteni s e czélból a jelzálogjogot most már felperes ellenében fentartani akarja: e tényekben oly nyilvánvaló rosszhiszeműség forog fenn alperes részéről, hogy az igy szerzett és érvényesíteni kívánt jelzálogjogot felperes irányában birói védelemben részesíteni nem lehet, minek folytán a már felperes nevére átírt ingatlanról, a vele szemben hatálytalan jelzálognak kitörlése helyesen van megítélve. (1910 augusztus 30. 1594/910.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az alperes rosszhiszeműségére alapított indokolása alapján helybenhagyja. = A szerzés rosszhiszeműségére nézve v. ö. Magánjogi Dlár II. 24, 88., III. 26., 85., 125., 137., IV. 9., 89., V. 58. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 60. A veszély fenforgását valószínűvé teszi az a körülmény, hogy alperesek newyorki lakosok, a magyar állam [és az északamerikai Egyesült-Államok között pedig viszonosság nincs; továbbá hogy alperesek fizetési kötelezettségük teljesítését ujabb és ujabb ürügyekkel és fizetési ígéretekkel halogatják. (Budapesti kir. tábla 1911 márczius 21. 613/1911. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság végzését részben megváltoztatja, a biztosítási végrehajtást 82,000 K és járulékai erejéig elrendeli. Indokok: A végrehajtást kérő kereseti követelésének 82,000 koronányi része mind összeg, mind pedig lejárat tekintetététében a keresethez A) és B) alatt, és a végrehajtási kérelemhez 2.-/. alatt csatolt okiratokkal egybevetett alatti váltóval igazolva lévén, a biztosítási végrehajtást el kellett rendelni, mert a végrehajtást kérő a veszély valószínűségét kimulatta. Valószínűvé teszi ugyanis a veszélyt az a körülmény, hogy alperesekkel szemben a felperes követelésének behajthatósága könnyen meghiúsulhat,