Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
Mayánjogi Döntvénytár. 39 A pozsonyi kir. tábla : Az elsőbiróság Ítéletét elutasító részében helybenhagyja, egyebekben részben megváltoztatja s K. I. és K. M. alpereseket kötelezi, hogy egyenként felperesnek 17 K-t és járulékait megfizessenek. Indokok: Felperes az alpereseket mint néhai K. L-né által megajándékozottakat azon alapon kéri marasztalni, mert néhai K. I.-né ingatlanait alpereseknek ajándékozta, az pedig felperes adósának. K. Gy.-nak kötelesrészét sérti, s mert K. Gy. az anyja hagyatékából törvényes osztályrészként őt megillető ingókról örököstársai javára lemondott. Felperes adósa, K. Gy., néhai K. I.-nénak leszármazója ; mint ilyen az an^ja által az életében lett ajándékozást, amennyiben kötelesrészét sérti, megtámadni jogosult, de az oly személyes joga a kötelesrészre jogosultnak, mely törvényes rendelkezés hiányában hitelezőjét meg nem illeti; alperesek tehát azért, mert a nekik ajándékozott ingatlanokat elfogadták, a K. Gy. tartozásáért felperesnek nem szavatolnak. K.-né hagyatéka 141 K értékű ingókból állott, ebből K. Gy.-nek köteles osztályrésze 35 K; minthogy K. Gy. erről K. I. és K. M. javára oly időben, midőn felperesnek vele szemben végrehajtható követelése volt, lemondott s osztályrésze nevezetleknek egyenlő arányban átadatott; minthogy a megajándékozott az ajándékozó hitelezőjének az ajándékozás idejében fennállolt tarlozásáért az ajándék értéke erejéig szavatol, ennélfogva K. I. és K. M. alpereseket a rendelkezés szerinti összegben maraszlalni kellett. (1909 augusztus 10. 934/909. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. = V. ö. Mayánjogi Dtár II. 45., III. 64., 89., 90. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel. 21. Az örökös a végrendeletben meghatározott határidőben köteles a hagyományosokat kifizetni akkor is, ha a végrendelet érvénye perrel megtámadtatik. E határidő elmulasztásával késedelembe esik és a hagyományok után kamatot köteles fizetni, hacsak a hagyományos a későbben teljesített fizetést fenntartás nélkül el nem fogadta. (Curía 1910 január 18. 5882/909. sz. a. I. p. t.)