Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

36 Magánjogi Döntvénytár. Minthogy azonban B. és K. végrendeleti tanuk bizonyították,, hogy a végrendelkezéskor teljesen elgyengült állapotban volt s a> végrendelet befejeztével nyomban el is halt örökhagyó a végrendelet felolvasása után csak azt hangoztatta, «jól van», a tekintetben azonban, hogy az előtte felolvasott okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, nem nyilatkozott, minthogy a végrendelkező a végrendelet felolvasása után csak a végrendeletet szerkesztő K. lanu által feléje nyújtott tollat fogta meg, a végrendeletet azonban kézjegygyei tényleg el nem látta, hanem a kézjegyet K. tanú irta a végrendeletre, tekintettel arra, hogy a végrendelkezőnek «jól van» kijelentése a törvény által megkívánt azt a nyilatkozatot, hogy a végrendelkező kijelentette, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, nem pótolhatja ugy, amennyiben az idézett 6. §. azt rendeli, hogy a végrendelkező a végrendeletet kézjegygyei lássa el, tehát a kézjegyet a tollnak az érintése nem helyettesitheti, nyilvánvaló, hogy a végrendelet a végrendelkező nyilatkozata és kézjegye tekintetében csak külső látszatra felel meg az idézett §-ban előirt alakszerűségeknek, a valóságban azonban nem, tehát az írásbeli magánvégrendelet érvényével nem is bir. De nem bir szóbeli végrendelet érvényével sem, mert meg nem állapitható, hogy a végrendelkező a végrendelkezéskor az 1876 : XVI. tcz. 15. §-a értelmében azt jelentette volna ki, hogy az általa szóval telt nyilatkozatot szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. Habár az, hogy örökhagyó a végrendelkezéskor akaratelhatározási képességgel nem birt, nem bizonyittatott, mégis a végrendeletet érvénytelennek kimondani stb. kellett. (4 909 május 4. 6859/909. sz. a.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja sa felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok : Megállapítható, hogy örökhagyó, bár testileg teljesen elgyengült állapotban volt a végrendelkezéskor és azután nyomban el is halt, de a végrendelkezés folyama alatt eszének és akaralelhatározási képességének korlátlan birtokában volt. A külső kellékek hiányára alapított kifogások szintén alaptalanok, mert a törvényes kifogás alá nem eshető külalakba foglalt végrendelettel szemben felperesek nem bizonyították, hogy a végrendelkezéskor a törvény által megkívánt valamely érvényességi kellék mellőztetett volna ; az, hogy örökhagyó a végrendelet tartalmának felolvasása és megmagyarázása után csupán azt jelentette ki, hogy «jól van», a végrendelet érvénytelenségét épp oly kevéssé vonja maga után, mint az, hogy örökhagyó csupán a tollat érintette meg ujjaival, a kézjegyet azonban K. N. tette a