Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

30 Magánjogi Döntvénytár. Az 1881 : LX. tcz. 54—59. §-aiban foglalt intézkedéseknek, melyek a közszolgálatban álló személyek hivatali illetményei lefoglalását korlátok közé szorítják, nyilvánvaló czélja az, hogy az ily személyek életszükségleteinek fedezése minden esetben biztosiltassék s a reájuk bizoti közfeladatok fennakadás nélkül teljesíttessenek. A törvény tehát eme intézkedések állal nemcsak a közszolgálatban álló személyek érdekeit, hanem a közérdeket is kívánta megóvni s épen azért a felhívott tcz. 60. §-a minden oly egyezmény és joglemondás érvényességét kizárta, amely a végrehajtás alól mentesített illetményeket csorbíthatná. A törvény nem lesz különbséget abban a tekintetben, hogy a közhivatalnok még teljesít-e szolgálatot, vagy már nyugdíjaztatott ? s ez a kérdés a közérdek szempontjából is közömbös, mert a tisztviselő csak ugy felelhet meg kötelességének, ha megélhetése ugy a jelenben, mint a jövőre nézve biztosítva van. Az a jogi szempont, hogy az 1881 : LX. tcz. a végrehajtási eljárást szabályozván, közvetlenül csakis a végrehajtás körében felmerült jogviszonyokra vonatkozik, nem állhat útjában annak, hogy a törvény okszerű magyarázata utján a törvényhozó szándéka teljes tartalma szerint a jogalkalmazásban érvényre jusson és a törvény rendelkezései oly jogviszonyokra is alkalmaztassanak, melyek szövegében tüzetesen nincsenek ugyan felemlítve, de amelyekre a törvény alapgondolata kétségkívül kiterjed. Azok a szempontok pedig, melyek a törvényhozást a fentemlített korlátozó intézkedések megalkotásánál vezették, ép ugy fennforognak akkor, ha a közszolgálatban álló személy hivatali illetményeit szerződésileg kötötte le a hitelező kielégítésére, mint akkor, ha a hitelező ezt a jogot végrehajtás utján szerezte; mert bármelyik esetben, ha a hitelező követelését az adós illetményéből korlátlanul elégíthetné ki, megfosztatnék az adós a lélfentartás eszközeitől, megsértetnék a közérdek s a törvénynek azon nyugvó alapgondolata, mely szerint közszolgálati illetmények bizonyos mértékig a felek rendelkezése alapján sem csorbíthatok meg. De az a felfogás, hogy a szóban forgó illetmények szerződési utón korlátlanul leköthetők, a törvény kijátszására is vezet; mert ha a szerződésileg lekötött, de a törvény értelmében le nem foglalható illetményt az illető közpénztár a hitelezőnek nem adja ki, hanem azt az adósnak kiszolgáltatja, vagy mint a peres esetben a visszatartott összeget letétbe helyezi s a bíróság az első esetben kötelezné a közpénztárt, hogy a hitelezőnek a lekötött illetményt korlátlanul fizesse ki, utóbbi esetben pedig feljogosítaná, hogy követelését a letétből elégítse ki, mindkét esetben itélt dologgá válnék, hogy a hitelező magát az adós szol-