Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
Magánjogi Döntvénytár 27 községi bíróság elé utalt ügyekben az 1877: XXII. tcz.-nek szabályai alkalmazandók. Ez az intézkedés nyilvánvalóan nemcsak arra az esetre vonatkozik, ha a végrehajtás magán a fizetési meghagyáson alapszik, hanem arra az esetre is, ha ellenmondás következtében a fizetési meghagyást kibocsátó bíróság előtt az ügy a sommás eljárás szabályai szerint lárgyaltatik s a végrehajtás az ekként tárgyalt perben létrejött egyezségen vagy határozaton alapszik. Kitűnik ez az idézett törvényszakaszra vonatkozó törvényjavaslat indokolásából, mely szerint az a körülmény, hogy a községi bíróság elé utalt követelések a javaslatban szabályozott eljárás és abból keletkezhető per utján a járásbíróság előtt is érvényesíthetők, nem vonja szükségszerűen maga után, hogy ezeknek a követeléseknek végrehajtás utján való behajtásánál, az erre nézve fennálló és sok tekintetben az adósnak kisebb terheltetésével járó intézkedések mellőztessenek. A törvénynek ily értelmezése az összes községi bíróságoknak a belügyminiszter állal tudomásra hozatott. (43,490/1904. I. M. sz. a. Igazs. Közi. 1905. évi 1. sz.) Ezekből s a Vhn. 4. §-ának intézkedéséből tehát az tűnik ki, hogy az ujabb törvényhozási intézkedéseknek az a czélja, hogy a kisebb értékű követelések behajtása az adósnak minél kevesebb megterheltetésével járjon. Ezt a czélt szolgálja a birói gyakorlatban ujabban megnyilvánuló az az irányzat is, mely a 40 K-n aluli követelések behajtásánál, habár a sommás perben hozott határozat nincsen is összefüggésben fizetési meghagyásra vonatkozó eljárással, az 1877. évi XXII. tcz. szabályait alkalmazza. Habár a felfolyamodással élő végrehajtató mit sem hozott fel arra vonatkozóan, hogy reá nézve valamely sérelem származhatnék abból, hogy ha nem a járásbíróság kiküldöttje foganatosítaná a 12 K 60 f. még fennálló követelése iránti ügyében a végrehajtást s a Vhn. 4. §-a szerint a végrehajtásnak a járásbíróság kiküldöttje általi foganatosítása esetében nem számithat fel közbenjárási költséget a végrehajtást szenvedő terhére, mégis tekintettel arra, hogy a jelen esetben a budapesti VIII—X. kerületi kir. járásbíróság a kolozsvár-városi kir. járásbíróságot kereste meg a végrehajtás foganatosítása végett s ezt a megkeresést a végrehajtási törvénynek fentebb idézett törvényszakaszára tekintettel mellőzni s az iratokat a községi bírósághoz áttenni nem lehetett volua: mindezek alapján a végzés megváltoztatása mellett az elsőbiróságot további megfelelő eljárásra kellett utasítani.