Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. járandóságaira, amelyek a Vhn. értelmében nem foglalhatók ugyan le, de az 1881 : LX. tcz. rendelkezései értelmében végrehajtás alá vonhatók. A Vhn. 31. §-a csak «a Vn. kihirdetése után egy éven belül kért kielégítési végrehajtásról)) szól; de nem érinti azt az esetei, amikor a hitelező még a Vhn. kihirdetése előtt és az 1881 : LX. tcz. értelmében végrehajtási jogot már szerzett. Hogy azonban ily esetekre az 1881 : LX. tcz. rendelkezéseit továbbra is hatályban fenn kívánta tartani, kétségtelen abból, hogy a Vhn. kihirdetése előtt megszerzett végrehajtási jog érvényesítését, annak az 1881. évi LX. tcz.-ben irt terjedelemben való foganatosítását kifejezetten nem korlátozza és külön megszabott határidőhöz nemköti; továbbá kétségtelen, a Vhn. 31. §-a 4. pontjának rendelkezéséből, mert ha a Vhn. 2., 3., 6—9. és 11 —14. §-ait a későbbi végrehajtatok javára sem kell alkalmazni abban az esetben, ha a végrehajtható közokirat a Vhn. kihirdetése előtt keletkezett, még kevésbbé lehet alkalmazni a korábbi végrehajtatókkal szemben, akiknek nemcsak a Vhn kihirdetése előtt keletkezett végrehajtható közokiratjuk van, hanem annak alapján javukra a kielégítési végrehajtás a Vhn. hatálybalépte előtt, már el is rendeltetett; továbbá kétségtelen abból, hogy a Vhn. 31. §-a a Vhn. kihirdetése előtt lejárt követelésre nézve megadott átmeneti jogkedvezmény alkalmazását csak az olyan ((kielégítési végrehajtás)) foganatosításánál zárja ki, amely ((kielégítési végrehajtás)) a Vhn. kihirdetése után és a kihirdetéstől számított egy év eltelte után kéretett. A kérdés tehát csak az lehet, hogy a Vhn. 31. §-ában emiitett ((kielégítési végrehajtás)) kifejezés alatt az 1881 : LX. tcz. 417. §-a alapján és a Vhn. kihirdetése után kért ((folytatólagos végrehajtási) is értendő-e? A fent előadottakból, valamint abból, hogy a Vhn. 31. §-ában kifejezett utalás történik az 1881 : LX. tcz. 1. és 8. §-aira, következik, hogy az említett kifejezés csakis az 1881: LX. tcz 1—17. §-ai értelmében kért és elrendelt kielégítési végrehajtásra, tehát csakis az első u. n. alapvégrehajtási kérésre vonatkozik. Miután a ((folytatólagos végrehajtási nem az 1881 : LX. tcz. 1—17. §-ai értelmében kért és elrendelt végrehajtás, miután a íolytatólagos végrehajtás elrendelésének feltételei is mások és elrendelése esetén a hitelező nem szerez önálló uj végrehajtási jogot, hanem csak arra nyer felhatalmazást, hogy a már megszerzett végrehajtási jogát az adósnak még le nem foglalt javaira is folytatólag érvényesíthesse : mindezekből következik, hogy oly esetben, amikor az alapvégrehajtás a Vhn. hatályba lépte előtt elrendelve volt, a Vhn.