Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

i. A bontó Ítéletben kétségen kiuül kell megállapítva lenni annak, hogy a házasság kinek hibájából boniatik fel és melyik fél a vétkes. Ezt valamely fél fő- vagy pótesküjétől függővé tenni nem lehet. Az ily ítélet akkor is egészben megsemmisítendő, ha abban a felek a per főtárgyára nézve megnyugodtak. (Ouria 1909 deczember 15. 4032/1909. sz. a. — A kir. Curia III. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság Ítéletét egész terjedelmében hivatalból megsemmisíti s az elsőbiróságot nj határozathozatalra utasítja. Indokok: A HT. 75. §-a szerint a házasság csak birói ítélettel és csak a 76—80. §-okban foglalt okokból bontható fel s a 85. §. szerint a felbontó ítéletben az a házas fél, akinek hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek nyilvánítandó. A 90. szerint pedig a házasság felbontása esetében a nem vétkes nőt a \étkesnek nyilvánított férj eltartani köteles. Ezen törvényes rendelkezésekből kétségtelen, hogy valamint a bontó ok és vétkesség kérdése, ugy a nőtartás iránti jogosultság kérdése is, olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy csakis egységesen bírálhatók el. Ha tehát az alsóbiróságok állal hozott bontó Ítéletek olyan lényeges hiányokban szenvednek, vagy annyira beleütköznek házassági jogunk alapelveibe, hogy azokat a bontás jogkövetkezményeinek megállapításánál, melyek felebbezés tárgyát képezik, alapul venni nem lehet, akkor a kir Curia a dolog természeténél fogva nincs korlátozva a feleknek a per főtárgyára vonatkozó megnyugvása állal abban, hogy döntő birálaiát a tárgy szoros összefüggésénél fogva magára a törvénybe ütköző bontó Ítéletre is ki ne terjeszsze. A fennforgó esetben az 1894: XXXI. tcz. 80. és 85. §-aiban foglalt rendelkezések ellenére nem az alsóbiróságok állapitolták meg véglegesen azt, hogy a kerescMagánjogi Dönlvénytár. IV. 1