Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

116 Magánjogi Döntvénytár. minősíthető, melylyel néhai id. M. J. összes ingatlanait, tehát a peres ingatlanokra vonatkozólag is az öröklési jogot a felperes jogelődje ifj. M. J. javára biztosítja s illetve elrendeli, hogy «egész ingatlan birtoka halála után egyedül a fiát, ifj. M. J.-t öröktulajdonul illessei), ki viszont «a fentebbi apai rendezést helyesnek ismeri el és azt köszönettel elfogadja)); minthogy pedig a szerződés érvényes formában létesült s a felek által hatályon kivül helyezve nem lett, sőt az egyik szerződő fél és pedig éppen az elsőrendű alperesnő által peres uton is érvényesítve lett; minthogy azon ekképp érvényesen létesült szerződést sem a szerződő felek egyike egyoldalulag, sem pedig azok ketieje a harmadiknak hozzájárulása nélkül hatályon kivül nem helyezhette, az tehát hatályos ma is és hatályos volt akkor is, amikor id. M. I. a peres ingatlanokat az elsőrendű alperesnőre átruházta: néhai id. M. I. ezen átruházás megtételére jogosítva nem volt s ha meglette is, abból a különben is rosszhiszeműen eljárt másik szerződő félre jogok nem származhattak. Ez alapon a kir. törvényszék a megtámadott szerződést hatálytalannak s az annak alapján 0. M. A. javára foganatosítóit telekkönyvi bejegyzéseket érvényteleneknek nyilvánította s a peres ingatlanokra néhai ifj. M. J. örököseinek törvényes öröklési jogát megállapította. (1909 február 24. 391/909. sz.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a keresetet elutasítja. Indokok: A C) alatti közokirat tanúsítja, hogy az örökhagyó id. M. J. a fia ifj. M. J. telekkönyvi tulajdonához tartozott ingatlanokat oly kötelezettséggel adta az elsőrendű alperesnek, hogy amaz ingatlanok 900 forint vételárát ifj. M. J.-nak megtéríti. Eszerint ifj. M. .1. azért, hogy az örökhagyó a t—i ingatlanok öröklését részére biztosította, ellenértéket nem szolgáltatott, de a szerződés egyébként sem tartalmaz oly nyilatkozatot, melyből az ingatlanokra nézve az elidegenítési vagy terhelési tilalom kikötése ifj. M. .1. javára kimagyarázható volna, ezek szerint pedig ifj. M. J az örökhagyó ingatlanaihoz dologi jogigényt nem szerezvén, ezekre nézve a C) alatti jogügyletet a kir. tábla is Örökösödési szerződésnek minősiti. Minthogy tehát az örökhagyó ama nyilatkozatával, hogy a t—i ingatlanai örökléséről ifj. M. J.-t biztosította, csak arról mondott le, hogy ezeket halála esetére másnak hagyhassa, ellenben az ingatlanokra vonatkozó élők közötti rendelkezési jogáról le nem mondott és a lemondás szoros magyarázatot követelő természeténél fogva lemondottnak nem is vélelmezhető; ezekhez képest a felperes az örökhagyónak D) alatti szerződésbe foglalt ama tényét, hogy az ingatlanokat az elsőrendű alperesre életé-