Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytá r. 63 alperesek nem is állították. Az tehát, hogy a belétek az örökhagyónak e részben táplált szándéka értelmében az egyes örökösök tulajdonába át nem mentek, pusztán az örökhagyó mulasztásának következménye lévén, ilyen körülmények közt az a tény. hogy a takarékpénztári könyvek az örökhagyó ingó értékei közt találtattak, egymagában megállapítja a betéteknek a hagyatékba tartozását. Egyéb részében azonban a kereset elutasítandó volt, mert felperes és 1. r. alperes azon tényükkel, hosy a takarékpénztári értékeken még mielőtt a többi vagyonértékek leltározlattak s ezekre nézve a hagyatéki eljárás lefolytaltatolt, testvérükkel a 2. r. alperessel, illetve gondnokával megosztoztak; továbbá azzal, hogy későbben ezen összegeknek a leltárba felvételét nem ki vánva a végrendelet alapján való osztály tárgyául a leltári értékeket elfogadták, ezeket maguk közt kötelező joghatálylyal fel is osztották, amennyiben magukat ezen osztálylyal öröklési igényeikre nézve teljesen kielégitelteknek elismerték, daczára annak, hogy a takarékpénztári betétek létezéséről tudtak, azon szándékuknak sdtak kifejezést, hogy a leltári vagyonon felüli értékek, illetve felosztott takarékpénztári betétek tekintetében a végrendelettől eltekintenek, helyesebben ezen eljárásuk állal a végrendeletnek velük szemben kedvezménynyel járó rendelkezését a gondnokok javára szóló s ezért mindenkép joghatályos egyezséggel hatályon kivül helyezték. Ezek szerint tehát a létrejött és foganatosított osztály joghatálya a takarékpénztári betétek előző felosztására is kiterjedőnek jelentkezvén, illetve az utóbbi osztályból az előző osztály joghatályossága is kényszerüleg következvén, felperesnek többé jogában nem áll az elmebeteg testvére részére egyezségileg átengedett vagyonból a végrendeletnek önmaga által hatályon kivül helyezett intézkedése alapján igényelhető volt részt követelhetni. Felperesnek tévedést, megtévesztést és a magyar törvények nem ismerését hangsúlyozó érvelése alaptalan ; mert az, hogy a betéttel a betéti könyvet magánál tartó betevő maga rendelkezik feltétlenül akkor, midőn — amint ezt a felperes állítja — a betéti könyvet, illetve az arra elhelyezett értéket másra át nem ruházta, nemcsak Magyarországban, de bárhol másutt is annyira természetszerű, hogy ennek tudata bárminő értelmi tehetséggel biró egyénnel, annál inkább a magasabb értelmiséggel biró felperesnél kérdés tárgyát nem képezheti, e körülmények felperessel szemben bárminő tévedési kizárnak. (1909. évi február 3. 9010/908.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1909 jun. 7. 646 909.)