Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. 53 (Curia 1910 január 25. 3593/909 sz. a. VII. p. t.) A pécsi kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: Bizonyítva van, hogy felperes férje Sz. I. földásás <czéljából alperesnél napszámosként volt alkalmazva, a munkások felett a felügyeletet B. pallér gyakorolta, aki a munkásokat, köztük Sz. L-t is, figyelmeztette, hogy vigyázva dolgozzanak, bár a parinak aláásását nem tiltotta el; Sz. I. két társával akként ásták a földet, hogy a partot is aláásták, mikor mintegy 17* lábra a partot aláásták, a munkások a munka folytatását abbanhagyták, Sz. I.-nak is mondták, hogy a munkát hagyja abba, mert baj lesz, de Sz. L kijelentette, hogy ő még egy-két kapavágást tesz, 1. figyelmeztetésére Sz. azt felelte, menjen a dolgára, nem parancsol neki, te büdös német, félted az életedet s tovább ásva, tett is még vagy 40—15 kapavágást, mikor a partszakadás megindult, Sz. L el is ugrott, de már későn, mert a lezuhanó part Sz. I -t utolérte, testét megzúzta, mitől hashártyagyulladást kapva. «z okozta halálát. A munkaadó a nála alkalmazott munkást, rendes munkája közben ért balesetért csak akkor tartozik kártalanítani, ha a balesetet nem a munkás vigyázatlansága vagy mulasztása idézte elő ; minthogy pedig Sz. L a figyelmeztetés daczára tovább ásva, balesetét saját ténykedésének köszönheti, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani nem lehetett. (1908 deczember hó 18. 48,571/908. sz.) A pécsi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. indokok: Az alól az általános szabály alól, hogy a munkást, szolgálat alatt, vagyis a foglalkozási körébe eső munkája közben ért balesetért a munkaadó felelőssége rendszerint csakis akkor áll elő, ha a balesetet a munkaadó valamely mulasztása idézte elő, kivételnek van ugyan helye az esetben, ha a munkás közveszélyes üzemet gyakorló ipari és gyári vállalatoknál van alk-nlmazva, mely esetben az üzem veszélyéből ért baleset a munkaadó vétkessége vagy mulasztására való tekintet nélkül a munkaadó terhére esik. Miután azonban Sz. I. egyszerű földmunkás napszámos volt, aki mint ilyen, csupán arra lett felfogadva s alkalmazva, hogy több társával együtt egy két méternyi partot azon czélból, hogy a föld onnan elhordható legyen, felásson, ez a munkálat pedig semmi különös szakismeretet nem igényelt, sem ped'g közveszélyes foglalkozásnak nem tekinthető s hogy a munka Sz. I -re mégis veszélyesnek bizonyult, az Sz. I.-nek arra a mulasztására vezethető vissza, hogy a munkát nem a szokásos módon leásással, hanem aláásással teljesítette annak daczára, hogy figyelmezitetve lett is arra, hogy vigyázva dolgozzon s másrészt, hogy az