Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

18 Magánjogi Döntvénytár. kikerülése végett a háztulajdonosnál megfelelően eljárt volna, nincs adat, további folyománya az, hogy a felperes áruiban esett kár megosztásának van helye s igy a kárból csak ennek fele esik alperes terhére. Egyébként az elsóbirósági Ítélet indokait a kir. tábla magáévá teszi azzal az eltéréssel, hogy a felperes áruiban támadt kár azon oknál fogva, hogy ő a pinczeraktárban azokat nem helyezte el állványon, következményeiben reá azért nem róható, mert nem nyújtatott adat arra, hogy ily áruknak pinczeraktárakban a rendes üzletkezelés követelményeiből folyóan állványokon való elhelyezése szokásos, ennek kimutatása nélkül pedig a felperest árui elhelyezésénél a kereskedői gondosság hiánya nem terheli. ^1909 ápr. 21. 868/909. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja felhívott és felhozott indokaiból és azért, mert igaz ugyan, hogy a szerződésen kivüli kártérítési kötelmek általában veve vétkesség alapján létesülnek, de emellett mai jogrendszerünkben annak nemcsak az 1874: XVIII. tcz -ben, hanem kodifikált magánjogi törvénykönyv hiányában a bírói joggyakorlatban is kifejezésre jutott megnyilvánulásaiban az a jogi elv is meghonosult, hogy némely esetben nem vétkes és nem is tiltott cselekményből és eljárásból is állhat elő kártérítési kötelezettség s különösen egyes analóg jogesetekben az a jogszabály nyert alkalmazást, hogy az a vállalkozó, aki a személy- vagy vagyonbiztonságot valamely vállalat létesítése és üzemben tartása állal veszélynek teszi ki, a vállalat üzeméből eredő károkért, a vis major esetét kivéve, vétkesség nélkül is felelős és a kárveszélyt, mint üzleti koczkázatot viselni tartozik. Ezt a jogszabályt a kir. Curia a székesfőváros ellen hasonló természetű károk megtérítése iránt indított perekben hozott ujabb ítéleteiben a (7437/904., 1591/907. és 2058/907.) a jogfejlődés fentebb megjelölt irányát követve, már következetesen alkamazta s annak a megállapításával, hogy a vízvezetéki müberendezés harmadik személyekkel szemben a székesfőváros közönsége, mint közjogi testület tulajdonában is vállalatnak tekintendő és pedig olyan vállalatnak, amely a vagyonbiztonságra nézve veszélylyel járhat: a főváros közönségénsk, mint a vállalat tulajdonosának kártérítési kötelezettségét, a vétkesség kutatása nélkül, mindenik esetben megállapította. De nemcsak a székesfőváros elleni perekben, hanem más analóg jogesetekben is az objektív felelősség (károkozás) elvét alkalmazta a kir. Curia. így 1208/909. sz Ítéletében Debreczen város közönségének, tehát ugyancsak egy közjogi testületnek, mint a városi légszeszvilágitási vállalat tulajdonosának, 2061/909..