Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

28 Magánjogi Döntvénytár. hogy a peres ingatlanrész a felperes drávaparti birtoka mellett képződött, mégis tekintettel arra, hogy ez a part növedék az 1885: XXIII. tcz. életbeléptetése előtt már létezett, s hogy alperes erre a területre a tulajdonjogból kifolyó jogokat gyakorolt, amenynyiben azt bérbeadás utján értékesítette: az idézett tcz. 5. §-a értelmében ez a törvény a vitás tulajdonjog szerzésének elbírálásánál] alkalmazásba nem jöhet, és azért felperes tartozott volna az alperes jogánál erősebb jogot, vagyis azt bizonyítani, hogy alperes birtoklása daczára az ingatlan tulajdonjogát ö szerezte meg. Minthogy azonban felperes tulajdonjogának bizonyítására a fenti törvényre hivatkozáson kivül semmit sem hozott fel, az észrevételekben, tehát elkésetten előterjesztett az a kérelme pedig, hogy a kultúrmérnöki hivatal véleménye kéressék ki annak megállapítása végett, hogy a növedék mikor képződött s hogy a képződést a Drávában elhelyezett rőzsemüveivel felperes idézte elő, figyelembe nem jöhet: helybenhagyandó volt az elsőbiróság ítélete, melvlyel a felperest keresetével elutasította. (4907 nov. 4. 2540/907. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja s az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a tulajdonjog a peres ingatlannak a vázrajzon jelölt 1430 • ölnyi részére a M. A. V. javára kiigazítás utján telekkönyvileg bekebeleztessék. r Indokok: A kir. Curia megállapítja, hogy a M. A. V. javára kisajátított terület a Dráva partjáig terjedt s hogy a peres ingatlan a M. A. V. területéhez való természetes iszapolás utján keletkezett; ebből következik, hogy ugy az 1885: XXIII. tcz. 5. §-a mint az ezzel egyenlő törvénykezési gyakorlat szerint is a kérdéses terület tulajdona a M. Á. V.-ot mint parti birtokost illeti, hacsak arra harmadik személy érvényes magánjogi czimen a tulajdonjogot meg nem szerezte. Az alperes a peres terület tulajdonjogának elbirtoklás utján való megszerzését vitatja, ez az állítása azonban tulajdonjogának megállapítására nem alkalmas azért, mert a tanuk vallomása szerint az alperesi birtoklás idején belül a 70 es években a M. A. V. is gyakorolt parterődités utján tulajdoni jogokat s így az alperes birtoklása szakadatlannak és háboritlannak nem minősíthető. Mindezek alapján a felperes kereseti kérelmének heht kellett adni. = V. ö. Dlár uj f. XXX. 46., III. f. V. 4H., IV. f. IV. 105.