Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

4 Magánjogi Döntvénytár. Indokok: A tanuk vallomásával bizonyítva lett, hogy mikor alperes, mint vállalkozó felperes terményeit csépelte, a gép mellett alkalmazott munkások foglalatoskodtak s hogy a tüz, melyből felperes kára származott, a cséplés ideje alatt a gőzgép közelében ütött ki. Miután azonban arra nézve, hogy a tüz az alperes alkalmazottjai ténykedése, gondatlansága vagy mulasztása folytán ütött volna ki, még csak valószínűsítő adat sem merült fel, miután kártérítés alapjául az a nemleges bizonyíték, hogy csak alperes alkalmazottjai lévén jelen, a tüz csak tőlük származhatott, nem szolgálhat, miután e szerint a károsodás ténye, oki összefüggésbe alperessel nem hozható, ez okból felperes kártérítési keresetével el volt utasítandó. (1905 október 25. 14695/905.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyjaIndokok: A gőzcséplőgéppel való csépeltetés tüzveszélylyel járván, a magából ebből a veszélyből származó károkért a géptulajdonos rendszerint nem felelős. Annak bizonyítása tehát, hogy a tűzvész, mely felperes terményeit elhamvasztotta, cséplés közben, a gőzgép közelében ütött ki, nem elégséges alperes géplulajdonos kártérítési kötelezettségének megállapítására. Egyéb alapot pedig, melynélfogva alperes kártérítési felelősségét megállapítani lehetne, felperes ki nem mutatott. Alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította, hogy alperes a cséplés elvállalásánál minden bekövetkezhető kárért a felelősséget elvállalta, hogy a cséplési munka végzésénél akár alperes, akár ennek munkásai a vétkes gondatlanság fogalma alá vonható és a tűzvésszel oki összefüggésben álló cselekvést vagy mulasztást követtek el. Abból pedig, hogy alperes a terményeket a cséplés idejére nem biztosíttatta, alperes felelősségét megállapítani szintén nem lehet; mert a biztosítás nem alperes, hanem felperesnek állott érdekében, annak elmulasztása tehát felperes terhére esik ; és mert alperes ajánlkozott ugyan, hogy a terményeket biztosítani fogja, ha felperes a cséplés folytatására neki 3 napi halasztást ad, felperes azonban ezt el nem fogadta s a halasztást meg nem adta, alperes tehát megállapodás hiányában nem volt köteles a terményeket biztosítani. (1906 február hó 13-án 11137/905.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Megemlítésével annak, hogy miután felperes nem vonta kétségbe alperes ama tényelőadásának valóságát, hogy az alperes oly ajánlatot telt a felperesnek, hogy amennyiben felperes beleegyezik abba, hogy a cséplést az alperes nála 3 napig elodázza, ugy az alperes a felperesnek még elcsépelendő