Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 163 melleit és végre a vallásalap kegyurasága alá tartozó plébániáknál. A 40,000 illetve 80,000 koronát meghaladó kölcsönszerződések érvényes megkötéséhez ezekben az esetekben mindenkor ő felségének mint legfelsőbb kegyúrnak jóváhagyását kell kikérni. A magánkegyuraság alá tartozó plébániáknál és egyházközségeknél, eltekintve az esetleg létező autonóm szervezeti szabályoktól, a jóváhagyást általában a kegyúr és a megyés püspök adja meg. Azokban az esetekben azonban, midőn egyes plébániák vagy hitközségek kölcsöneikhez miniszteri jóváhagyást kértek, igy különösen midőn a hitelező pénzintézet azt kikötötte, ezek a kölcsönügyek ugy tárgyaltatnak, mint a királyi adományozásból javadalmat élvező főpapok vagy káptalanok kölcsönügyei. Az ezen kölcsönök felvételére, illetőleg az egyházi javadalmak azok által való megterhelésére vonatkozó különös eljárási szabályok és feltételek felsorolása e döntvény feladatkörén kívül esik. Ki kell azonban emelni, hogy az ily kölcsönök midenkor csak a terhelt javadalom jövedelméből törleszthetők és azok törlesztésére maga az egyházi javadalom állaga el nem idegeníthető. Jogi természetüket tekintve, az egyházi javak elidegenítésének tilalmára vonatkozó törvények, mint közczélok szolgálatában állók, a közjog körébe tartoznak, reájuk az ide vonatkozó jogelvek nyernek alkalmazást. Ezek szerint az egyéni akarat a közjogi törvények uralmának feltétlenül alá van rendelve, mely azoknak kényszerítő erejével szemben teljesen hatálytalan. Jus publikum privatorum pactis mutari non potest. A közjogban gyökerező jogról lemondani nem lehet s a benne rejlő kényszerrel szemben a felek minden törekvése, mely annak meghiúsítását czélozza, sikertelen. A mennyiben tehát az ilyen törvény az állandóan követett ellenkező gyakorlat által érvényét nem vesztette, az ellenére létrejött cselekmény, mintha meg sem történt volna, a czélba vett jogeredményt elő sem idézheti. Önként értetik, hogy ily törekvések, mint a törvény által feltétlenül megvédendő közérdeket sértők, birói segélyben nem részesíthetők s ha az mégis megtörtént volna, következményei, mint az állam jogrendjét veszélyeztetők, fenn nem tarthatók, mert ellenkeznék a közjog sarkalatos elveivel, hogy annak absolut kényszerítő rendelkezéseit a magánfelek egyéni érdekeik érvényesítése czéljából bármi módon meghiúsítsák s ezzel azokat közczélt szolgáló rendeltetésüktől megtoszszák. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a íenforgó vitás elvi kérdés egyedül a telekkönyvi szabályok szerint el nem dönthető. Az itt szóban forgó és döntő jelentőségű telekkönyvi akadály meghatározásánál sem lehet a szorosan vett telekkönyvi 11*