Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 91 A kir. Ouria: nem érinti az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint a kászómezői 489. sz. telekkönyvben 443. és 469. hr. sz. ingatlanok fele részben közszerzéményi jogczimen alperes özv. T. M.-né sz. S. J.-nak tulajdonul megítéltettek, egyebekben a kereset főtárgyára mindkét alsóbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával, T M. örökhagyónak 1904 január 24-én alkotott írásbeli magánvégrendeletét érvén)telennek nyil­vánítja és kimondja, hogy a nevezett örökhagyó után a törvényes öröklésnek van helye; ehhez képest a kászómezői 171. sz. telek­könyvben foglalt 185. hr. sz. ingatlant az özv. T. M.-né sz. S. J. alperes özvegyi jogával terhelten T. V. és T. .1. felpereseknek egyenlő részben, a kászómezői 489. telekjegyzőkönyvben foglalt 443. és 469. hr. sz. ingatlanoknak az alsóbiróságok által meg nem ítélt másik felét is T. M.-né sz. S. J. alperesnek törvényes öröklés jogczimen átadja és nevezetteket feljogosítja, hogy a tulajdonjog bekebelezését a jelen ítélet alapján az illetékes telekkönyvi ható­ságnál kérelmezzék. indokok: Örökhagyónak írásbeli magánvégrendelete külkel­lékeire nézve lényeges hiányokban szenved, mert a tanuk az arra vezetett záradékban az 1876 : XVI tcz. 6. §-ának rendelkezésének megfelelően sem azt nem bizonyították, hogy örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében végakaratának nyilvánította ki, sem azt, hogy azt előttük kézjegyével ellátta, vagy ennek megtörténtét előttük elismerte volna ; ezen hiányok pedig tanúvallomások által nem pótolhatók. Alperes tehát ezt a végrendeletet érvényességében jogosan támadta meg. Nem fosztja meg alperest ettől a jogától a tanuk által bizo­nyított az a körülmény sem, hogy alperes a végrendelkezésnél jelen volt s az alkalommal kinyilvánította, hogy a végrendeletet ő is elfogadja, mert jogszabály ugyan, hogy az érvénytelenség hivatal­ból figyelembe nem vétetik; minek következménye az, hogy az érdekelt felek az alakszerütlen végrendeletet is érvényesnek ismer­hetik el, mely esetben az ugy tekintendő, mintha érvényesen jött volna létre. Ámde a tanuk vallomásából meg nem állapitható, hogy alperes a végrendelet alakhiányait ismerve, olyan jog­ügyleti nyilatkozatot tett, amely szerint ő a végrendeletet magára nézve kötelezőnek elismerte s annak megtámadási jogáról le­mondott volna. Érvényes végrendelet hiányában pedig a törvényes öröklés­nek van helye. Ez okból és mivel, miként ezt az adóbíróságok helyesen állapították meg, a kászómezői 171. sz. telekkönyvben foglalt 185. hr. sz. ingatlan, örökhagyónak a felperesekkel közös szülőtől eredő ági vag>ont képez, amelyben leszármazók hiányá­ban az oldalági örökösödés felpereseket, mint az örökhagyó

Next

/
Thumbnails
Contents