Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 87 vetkezéskép a belsőség révén a legelőilletményre jogos igényt nem tarthat, miért is őt alapttlan keresetével elutasítani kellett. (1906 április 25. 2283. sz. a.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagvja. (1906 deczember 4. 4558/1906. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja, az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva és azért; mert a volt temesi bánság területén kifejlődött joggyakorlat és a tagositási ügyekben követendő kincstári ügyészségi utasítás IV. fejezetében foglaltak szerint az ugyanazon területen érvényes 1780. évi urbárium értelmében a beltelkek után legelő javaslatba nem hozható és ki nem osztható. * *. = V. ö. Dlár r. f. VI. 47., r. f. XIV. .188., r. f. XVII. 15., uj f. XIV 79., 178., uj f. XXIX. 8., 15., Magánjogi Dtár I. 113. 51. Abban az esetben, midőn a kinevezett előörökös az utóörököst túléli, tehát az utóöröklés még be nem állott, az utóöröklési jog is megszűnt, s ez a jog nem szállott át az utóörökös örököseire, hacsak a végrendelet intézkedéseiből meg nem állapitható, hogy örökhagyónak akarata oda irányult, hogy arra az esetre, ha az általa kinevezett utóörökös az előörökös elölt halna meg, annak jogaiba örökösei lépjenek. Kétség esetében a végrendelet akképp magyarázandó, hogy az örökös rendelkezési joga minél kevésbbé korlátoztassék. (Curia 1907 szeptember 10. 7539/1906. sz. a. — A Curia VIII. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, és kimondja, hogy a k—i 38. számú telekjegyzőkönyvben A) I. 1—7. sorszám alatt felvett ingatlanok, továbbá a keresethez /) alatt mellékelt 1901. évi június hó 15 én felvett hagyatéki leltárban foglalt és 100 K-ra becsült ingók egyedül az 1877 október 27-én elhalálozott ifj. J. P., és nem fiának, az 1896 szeptember 16-án elhalálozott J. J.-nak is képezik hagyatékát, továbbá, hogy ebben