Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 77 gát a hagyaték feléből elégítse ki, illetve a másod— hatodrendü alperesek csakis e rész erejéig voltak a végrehajtás tűrésére kötelezhetők. (1906 július 28. 10,937/906. sz.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az alperesek nem fizetésre, hanem a hagyatéki vagyon felére vezethető végrehajtás tűrésére lettek kötelezve. (1906 november 12. 3717/906. sz.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét a felperest kereseti követelése egy részével elutasító és a felperes ügyvédje járandóságának összegét tárgyazó rendelkezésében helybenhagyja, egyebekben pedig az elsőbiróság ítéletére is kihatólag megváltoztatja, a felperest keresetével egészben elutasítja. indokok; Egész tartalmához és végkérelméhez képest, a felperes keresete lényegileg arra irányul, hogy elsőrendű alperesnek az a jogcselekménye, mely szerint, néhai fia : W. M. hagyatékának tárgyalása alkalmával a tokaji kir. közjegyző előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy a nevezett örökhagyó után maradt hagyatéki vagyonra igényt nem tart, vele (felperessel) szemben hatálytalannak mondassék ki, és hogy a másod—hatodrendü alperesek, kiknek elsőrendű alperes jelzett nyilatkozatából folyólag a hagyaték átadatott, s akik ennélfogva megajándékozottaknak tekintendők, annak tűrésére köteleztessenek, hogy felperes elsőrendű alperes elleni követelésére nézve a másod—hatodrendü alpereseknek, mint örökösöknek átadott hagyatéki vagyonból magát kielégíthesse. A kereset minden irányban alaptalannak találtatott azért, mert a csődtörvény első része III. fejezetének a közadós jogcselekményeinek a csődhilelezők egyeteme érdekében megtámadására vonatkozó rendelkezései mint speciális rendelkezések, erre vonatkozó tételes törvény hiányában, csőd esetén kivül alkalmazást nem nyerhetnek, s igy — csőd esete fenn nem forogván — elsőrendű alperesnek a keresettel megtámadott jogcselekvénye annak egyes hitelezője, a felperes fellépésére a csődtörvény rendelkezéseinek alkalmazásával hatályon kivül nem helyezhető; továbbá, mert az a puszta tény, hogy a törvénynél fogva öröklésre hivatott elsőrendű alperes az örökség megnyílta után — de annak kijelentése nélkül, mintha öröklési igényét másod— hatodrendü alperesekre ruházná át, vagy hogy másod—hatodrendü alperesek érdekében teszi nyilatkozatát — a hagyatékot tárgyaló kir. közjegyző előtt egyszerűen azt a kijelentést tette, hogy az örökhagyó után maradt hagyatéki vagyonra igényt nem tart, figyelemmel arra, hogy az ipso jure öröklés elve mellett is az örökös pusztán az örökösödés megnyíltának ténye által nincs megfosztva attól, hogy az örökséget az átszállás időpontjára