Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

70 Mayánjogi Döntvénytár. hajtás terhe alatt leendő megfizetésére. Felperest keresetének ezen felüli részével elutasítja. Indokok: Alperes kártérítési kötelezettségét az 1903. évi deczember hó 23-án este Budapesten, a keleti pályaudvaron tolatás közben történt összeütközés folytán a mozgó postakocsiban elszenvedett sérülése alapján, a kir. Curia 4917/906. sz. ítéletével már megállapította, mely perben az is bizonyítást nyert, hogy felperes szakmabeli munkaképessége 100%-kai csökkeni. Ugyanezen Ítélettel megítélte a felperesnek a mozgó postánál teljesített szolgálatában élvezett az ezen baleset folytán elvesztett utazási költségekből (órapénz) és gyógyítási költség czimén érvényesített kárköveteléseit. Az 50,425/905. számú keresetet felperes a már megítélt kárösszegeken kívül a baleset folytán elvesztett fizetés, lakáspénz, ruha- és lábbeliátalány, azonkívül hivatali előléptetési igényeinek a baleset folytán történt megszűnéséből eredő kártérítési összeg megfizetése iránt indította. Hogy felperes 1906. évi deczember 31-ig 700 K fizetést és 100 K íizetéspótlékot kapott, kitűnik a C) alatt csatolt, a m. kir. posta- és távirdaigazgatóság 90816/904. számú rendeletéből, mely szerint felperes 1904. évi deczember végéig húzta ezen fizetést, mely időtől számítva felperesnek két évre végkielégítés czimén 1600 K utalványoztatott. Ezért felperesnek 700 K évi fizetése és 100 K személyi pótléka 1907 január hó 1-től megítélendő. Ezen kártérítési összeg felperesnek egész élete fogytáig jár, mert felperes kinevezett állami altiszt, aki rendes fizetésre vagy nyugdíjra élete fogytáig tarthal igényt, mely nyugdíj a 40-ik szolgálati év leteltevei az 1885 :Xl, tcz. 24. §-a értelmében a legutóbb élvezett beszámítható fizetésnek felel meg. Ugyancsak a C) alattiból látható, hogy felperesnek felettes hatósága 240 K lakáspénzt és 60 K lakájpénzpótlékot 1905. évi január végével szüntette meg, tehát felperc-nek 1905. évi február 1-től kezdve az összesen 300 K t tevő lakáspénz egyenérték jár. Ezen kártérítési összeg azonban felperesnek nem élete fogytáig, hanem csupán 1937 július hó 5-ig volt megítélendő, mert az 1885: XI. tcz. 23. §-a szerint az állami tisztviselők 40 évig kötelesek szakadatlanul szolgálni, tehát felperes, aki az A) alatt csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint 1871 január 24-én született, köteles volt a C) alatti hivatalos értesítés szerint, nemkülönben a hivatalból beszerzett szolgálati iratoknál levő m. kir. posta- és távirdaigazgatósági 67 680/904. számú rendelet szerint 1897. évi július 5-től, mely időtől mint napszámos és segédszolga alkalmaztatott. 1937. évi július hó 5-ig szolgálni; kétséget nem szenved tehát, hogy ői ezen köteles szolgálali időre a