Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

68 Magánjogi Döntvénytár. A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A végleges nőtartáshoz való jog a házassági kötelékből eredő jog, amelynek határa a házasság felbontásakor nyilvánul, mivel a házasság felbontásával egyidejűleg válik érvényesithetővé. A végleges nőtarlás jogi természetében rejlik tehát, hogy annál a szoros összefüggésnél fogva, melyben a házasság felbontásával jár, továbbá a házassági törvény 90. §-ának ama rendelkezésénél fogva, mely szerint a végleges nőtartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a vétkessé nyilvánított' férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni helyzete, társadalmi állása és a nem vétkes nőnek jövedelme az irányadó: a végleges nőtartási igény, éppen ugy mint a viszonkeresel nélküli vétkesség, a férj nevének a házasság felbontása utáni viselhetése és a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti kérdés (házassági törvény 85. §. 3. bekezdés, 94. és 95. §-ai) magában a házassági bontóperben kerüljön megvitatás, birói mérlegelés és döntés alá, amikor a biró abban a helyzetben van, hogy a végleges nőtartás összegének meghatározásánál irányadóul szolgáló körülményeket kiderítse és megállapítsa. A kiemelt általános szabálylyal szemben felperesnek a házassági törvény 91. §-ára alapított érvelése meg nem állhat, mert e törvényszakasznak rendelkezéséből kétségtelen, hogy a nem vétkes nő végleges nőtartási igényét a házassági bontóperen kívül csak abban az esetben érvényesítheti, ha azt már a házassági bontó perben előterjesztette, de annak a pernek bírája a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nem vétkes nőnek a házasság felbontásakor saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg, utóbb azonban a nő a házasság felbontásakor létezett jövedelmétől önhibáján kívül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben javult. Ámde felperes a házassági bontóperben végleges nőtartás iránti kérelmet nemcsak, hogy nem terjesztett elő, sőt annak előre bocsátása után, hogy alperes róla nem gondoskodik, keresetében nyíltan kijelentette, hogy alperes ellen vagyoni követelése nincs. Ez a kijelentése, miként azt a másodbiróság a házassági törvény 92. §-ára utalással helyesen kifejtette, a végleges nőtartási igényről való lemondással azonos tekintet alá esik, következéskép a házassági bontóper bírája nem is volt abban a helyzetben, hogy felperes végleges nőtartási igénye felől határozhatott volna. Ezek szerint egyike sem forogván fenn azoknak az eseteknek, amelyek feljogosítanák felperest arra, hogy végleges nőtar-