Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

£4 Magúnjogi Döntvenytár. az okirat nyelvét ugy szó- mint Írásban abban a mértékben birja, hogy annak tartatmát saját közvetlen észleletéből képes megállapítani. (Ouria 1906 decz. 12. 8065/905. sz. a. I. p. t.) A fehértemplomi kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az 1876:XVI. tcz. 4. és 6. §-ainak egybevetett értelmére alapított bírósági gyakorlat szerint azon esetben, ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud, vagy más okból a végrendeletet alá nem írhatja, elegendő, ha a végrendelkezésnél jelenlevő négy tanú közül kettő érti a végrendelkező által használt nyelvet. Minthogy pedig Sz. M. örökhagyónak eredeti végrendeletét aláirt tanuk közül Sz-re nézve a felperes sem vonja kétségbe, hogy ez a tanú az írásbeli végrendeletben örökhagyó által használt magyar nyelvet érti, Sz. Sz. tanú pedig, hogy a magyar nyelvet érti, kitűnik abból, hogy a törvényszéknéli kihallgatása alkalmával előtte a magyar szövegű végrendelet felolvastatván, intézkedés tekintetében megértette s ekként meg van állapítva, hogy a végrendeletet aláirt tanuk közül kettő a végrendelkező által használt magyar nyelvet érti; minthogy továbbá az a körülmény, hogy örökhagyó a végrendelet irásba foglalásánál általa használt magyar nyelvet nem birta, a végrendeletet érvénytelenné azért nem leszi, mert ugy a végrendeleten levő záradék, mint a tanuk vallomása szerint a végrendelet tartalma az örökhagyónak az általa értett szerb nyelven megmagyaráztatott; minthogy végül az id. 6. §-ban előirt többi kellékeknek betartását nemcsak a végrendeleti tanuk magán az okiraton bizonyították, hanem ezen kellékeknek a valóságban is történt betartása a tanuk vallomásával bizonyítva van: ezek alapján a végrendelet alaki kellékek hiánya alapján nem érvénvtelenhv hető stb. (1904 október 22. 9872/904. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1905 április 18. 1122/905. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, Sz. M. Írásbeli magánvégrendeletét érvénytelennek nyilvánítja s ebez képest kimondja, hogy örökhagyó hagyatéka törvényes örökösödés jogezimén egymás közt egyenlő arányban fel- és alperesre szállott, stb. Indokok: A végrendeletből kitűnik, hogy örökhagyó azt csak kézjegyével látta el, az pedig, hogy örökhagyó az okirat nyelvét a magyart, sem szóban sem írásban nem bírta, a Végrendeleti tanuk vallomásával bizonyittatott. Az 1876 :XVÍ. tcz. 4. &