Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

78 Magánj<></t Dönt vényt fi rí általa ügy\edi minőségében állítólag elkövetett bűncselekmények okából. Ezután pedig hosszabb alkudozás után a felek közt létrejött a B) alatti megállapodás. Az ilyképpen megállapított, a sommás eljárás 197. §-a értelmében tehát a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból pedig jogszerűen az következik, hogy egyfelől felperesek arra kötelezték magukat, hogy az I. rendű alperes ellen általuk folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntetését ezélzó kérvényt beadják, másfelől pedig I. rendű alperes a felperesek által birói letétbe helyezett 1\47 K 30 fill. felvételére csak abban az alakban nyert jogot, hogy ezt az összeget a letétből felvétele után felpereseknek nyomban visszafizeti, amely kötelezettséget II. rendű alperes, mint L rendű alperes ügyvédje, az E) alattiban külön is elvállalta. A felebbezési bíróság ebben a szerződéses megállapodásban a jó erkölcsökbe, sőt a büntetőtörvénybe ütköző cselekményt, bűnpártolást talált fenforgónak azért, mert azt sajátképpen egy hivatalból folytatandó bűnvádi eljárás megszüntetésének, tehát meghiúsításának ellenértékéül kötötték ki. A felebbezési bíróságnak ez a jogi felfogása téves. A bűnvádi feljelentésnek anyagi ellenérték ellenében visszavonása iránt való megállapodás csak abban az esetben tekinthető a jó erkölcsökbe és mint zsarolás a büntetőtörvénybe ütköző cselekménynek, ha a feljelentés teljesen alaptalan, a -kikötött anyagi ellenszolgáltatásnak pedig szintén nincsen jogos alapja. De abban az esetben, midőn a feljelentőnek birói Ítélettel még jogerősen el nem döntött követelése, vagy igénye volt: ennek a feljelentett személy részéről elismerése, vagy kiegyenlítése ellenében a feljelentő részéről tett az az engedmény, vagy a vele szemben kikötött az a feltétel, hogy a bűnvádi feljelentést visszavonja, amit a büntetőtörvénykönyv 116. §-a a magánfélnek jogként kifejezetten biztosit, a jó erkölcsökbe nem ütközik még akkor sem, ha a felek nemcsak a visszavonó kérelem beadását kötötték volna ki, hanem esetleg azt is, hogy a feljelentő mindent el fog követni a bűnügy befejezése érdekében, mert a felebbezési bíróság ítélete nem állapítja meg, hogy a feljelentő evégből a jó erkölcsökbe, vagy a büntetőtörvénybe ütköző cselekmények véghezvitelére vagy eszközök alkalmazására vállalkozott. Ez a megállapodás ebben az esetben a hivatalból folytatott bűnvádi eljárás meghiúsítására irányulónak tehát annál kevésbbé lett volna tekinthető, mert a büntetőtörvénykönyv 111. §-a szerint a hivatalból üldözendő törvénysértésre nézve a bűnvádi eljárást nem zárja ki az, hogy a magánfél indítványozó jogával nem él, vagy elállását attól kijelenti, a feleknek a bűnvádi