Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. az esetben foghatna helyet, ha akár a szolgáltatott bizonyítékokból, akár a fenforgott körülményekből az volna megállapítható, hogy a község, mint ilyen, a canonica visitatio alkalmával a maga terhére kötelezettségeket vállalni nem is kivánt, hanem a canonica visitatio alkalmával akár mint a római katholikus hívek egyetemének, akár a volt úrbéreseknek képviselője járt el. De ez utóbbi feltevések elfogadására sem magában a canonica visitationalis jegyzőkönyvben adat elő nem fordul, sem ily irányban a bizonyítás felperes község részéről meg nem kiséreltetett, minélfogva az 1829. év icanonica visitationalis jegyzőkönyvben kifejtett communitás alatt csupán a lakosság egyeteme, tehát a mai értelemben vett község értendő annyival inkább, mert a 13. és 14. •/. a. hiteles másolatban bemutatott canonica visitatio jegyzőkönyvben a colonicalis sessio birtokosai és a ref. communitás egyes pontokban kifejezetten fel van tüntetve, tehát ezen communitások közt maguk az okmányok is megkülönböztetést tesznek és a canonica visitatio jegyzőkönyvekben nyilvánvaló szerkezeti gondosság kizárja annak feltevését, hogy az 1829. jegyzőkönyvben 4. pont a. felvett kötelezettségnél, ha,a communitás nem a községre vonatkoznék, annak tüzetesebb megjelölése csupán elnézésből mellőztetett. Nincs súlya annak, hogy ezek a szolgáltatások a községi számadásokban elő nem fordulnak, mert ezek a szolgáltatások nem pénzben, hanem természetben teljesittetvén, azok a községi számadásokban elszámolás tárgyát sem képezhették. Nem áll meg felperesnek az elévülésre támasztott kereseti jogczime sem, mert az elévülés megállapítására nem alkalmas annak bizonyítása, hogy egyes lelkészek a szóban forgó szolgáltatásokat nem követelték, mert ezek csupán a saját nevükben voltak jogosítva az őket megillető jogról lemondani és ebből magára az illető egyházra nézve hátrányos következtetés le nem vonható. A bizonyítás tárgyai tehát e részben csakis oly tények lehetnek, amelyek szerint magának az egyháznak illetve az azt képviselő egyházi főhatóságnak oka és alkalma lett volna a kérdéses szolgáltatásokat érvényesíteni, ezt azonban az elévülési időn belül megtenni elmulasztotta. Azonban felperes ily irányú bizonyítást nem kísérelt meg. Minthogy az előadottak szerint a községnek a közigazgatási hatóság által történt köteleztetésének jogalapja, a jelen esetben a canonica visitatio ellen felhozott felperesi érvek sikerrel nem érvényesíthetők s minthogy a canonica visitatiok joghatályát sem törvény, sem birói gyakorlat meg nem szüntette, sőt mindenben fentartotta, ugyanazért felperes község kötelezettségének vitássá tett jogalapját ez idő szerint is fennállónak elismerni és felperest keresetével elutasítani kellett. (1904 decz. 31. 1482/905.)