Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

indíthat keresetet, mert az asszony a visszatérésre irányuló birói meghagyásnak nem tartozik eleget tenni. (C. 1907. jul. 1. 1113.) A nő férjét más világrészbe, hová a férj önként tette át lakását, követni nem tartozik s így erre birói meghagyással sem lett volna kényszeríthető. (C. P. III. 4970/1926., 1927. ápr. 6-án, Polg. Jog esettára.) A házastárs nem tartozik követni házastársát oly lakásba, melyben utóbbin kivül ennek anyja, nővére, ennek férje és gyermeke laknak — következésképpen nem mondható ki szándékos és jogos ok nélküli elhagyásban vétkesnek az a házastárs, ki a birói felhívásnak csak azért nem tesz eleget, mert a másik fél őt ily lakásba hivja vissza. (P. III. 33/1925., MD. XIX. 27.) V. ö. feni 68. 1. is. j) Bontóokok halmazata. Alperes beismerte ugyan, hogy a felperest elhagyta, azonban vitatja, hogy erre a felperestől és szüleitől nyert bántalmak miatt jogos oka volt. A per folyamában pedig megkisérlette a visszatérést, de elűzetett. Alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy jogos oka volt az eltávozásra, de ezt bizonyítani meg sem kísérletté. Hogy a per folyama alatt visszatéréséhez a felperes nem járult hozzá, csak azt bizonyítja, hogy a felperes nem bocsátotta meg a kötelességszegést. Ily körülmények között nem marad fenn más, mint az alperesnek jogos indok nélkül való különélése; minthogy pedig alperes az elhagyással szándékosan és súlyosan sértette az együttélésre és kölcsönös támogatásra fennálló házastársi kötelességét és a per adatai a bíróságot meggyőzték arról, hogy a bontást kérő félre a további életközösség elviselhetetlen, ez alapon az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a fentebbi módon kellett határozni (Bp. tsz. 1904. nov. 2. 8524.) — C: Hhagyja. Ind. Az a házasíéi, aki házastársát szándékosan és jogos ok nélkül elhagyja, ezáltal házastársi kötelességét súlyosan megsérti, mely szándékos magaviselete az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó okot megállapítja és az elhagyott házastárs nem köteles a 77. §. a) pontját alkalmazni, hanem ezt csak igénybeveheti, ha az elhagyó házastársnak záros határidő alatti visszatérése esetében, az elhagyást megbocsátja; mert az alperes jogos ok nélküli távollétének állandóságánál és folytonosságánál fogva, a kereset nem évült el, végre, mert abban az esetben, ha az elsőbirósági ítélet hozatala után a peres házastársak valóban kibékültek volna, ez a körülmény részükről, az eljáró törvényszéknél azonnal bejelentendő lett volna, az alperes részéről erre vonatkozólag csupán fellebbezésében tett hivatkozás azonban figyelembe vehető nem volt. (C. 905. szept. 12., 168.) A házasság felbontása a H. T. 77. §. a) és 80. §. a) pont-