Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

64 Házassági jog. nem igazolta, sőt nem állította, hogy a birói határozat vételekor még mindig jogos oka volt arra, hogy az életközösségnek visszaállítását megtagadja: felperes keresetének helyt adni, a házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján felbontani kellett. (C. 97. okt. 27. 4666. M. 15.049.) Felperes a D) és F) okiratokkal bebizonyította, hogy ő alperes nejétől 1895. január 11. óta külön váltan él. Ezen okiratokból nem tűnik ki, hogy e különélés annak következménye, hogy alperes felperest hűtlenül elhagyta, sőt inkább azt lehet következteni, hogy a felek a házassági együttélést kölcsönös beleegyezésével szakították meg: ez a körülmény azonban felperest nem zárta el attól, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse, mihez képest, tekintve, hogy felperes egy évet meghaladó idő multával, nejét a házasélet visszaállítására felhívta, sőt alperes erre az 1896. febr. 17-én 1423. sz. a. törvényszéki végzéssel is kötelezetetett, alpers azonban ezen kötelezésnek eleget nem tett, sőt a V. Károly közjegyző által 1896. május 11-én 276. sz. a. kiállított tanúsítvány szerint a házasélet helyreállítását megtagadta s a törvényszék előtti tárgyalás alkalmával is akként nyilatkozott, hogy férjéhez visszatérni nem fog: ennélfogva a hűtlen és nem igazolt, tehát jogos ok nélkül való elhagyás esete kétségtelenül forog fenn s ez okból felperes kérelmére, a H. T, 77-ik §-ának a) pontja értelmében, a házassági kötelék felbontandó volt stb. (C. 97. máj. 18. 290. M. 15.057.) Pécsi törvényszék: Felperes keresetében előadta, hogy alperes, kivel 1889. szeptember 2-án lépett házasságra, őt 1891. október hó 14-én jogos ok nélkül elhagyta, tőle azóta különválva él s az életközösséget, bár erre a 2627/902. sz. birói végzéssel felhivatott, felperessel vissza nem állította. Alperes beismerte, hogy felperestől 1891. október 14-től különválva él s hogy vele az életközösséget a birói felhívás ellenére vissza nem állította, azonban az elhagyás nem alperes részéről és nem jogos ok hiánya miatt történt, az életközösséget felperes bontotta meg azáltal, hogy több évi fegyházbüntetésre Ítéltetvén, büntetése kiállása végett évekig fegyházban volt; az igaz, hogy midőn lakóhelyükre visszajött, vele alperes az életközösséget vissza nem állította; a házasság felbontását nem ellenezte . . . Tekintve, hogy a házassági együttélésnek felperes részéről történt megszakítása kényszerből s nem felperes szabad akaratából történt, az életközösség megbontójának azon beismerése folytán, hogv midőn felperes a fegyházból visszatért, vele a házaséletet nem folytatta alperes volt tekintendő, annál is inkább, mert a különélés ideje alatt a G), H), I) és K) alatt csatolt anyakönyvi kivonatok szerint négy gyermeket is szült; tekintve, hogy úgy a különélés, mint az életközösség vissza nem állítása JB) és E) alatt csatolt bizonyítványokkal igazolva van, a kir. törvényszék megállapította, hogy a H. T. 77. §-ának a) pontja, mely bontó