Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Gyámsági törvény. Ált. határozatok. 625 nek nyilváníttatván s világosan kimondatván, hogy pénzbeli kö­telezéseik soha jogerőre nem emelkedhetnek: következik, hogy ezekre nézve a visszahívásnak szüksége, úgy, mint más terhes szerződéseknél, fenn nem forog: minélfogva, tekintettel arra, mi­szerint 2. rendű alperes a kereseti kölcsönt késleltette, s hogy ezen okból, mert saját nevén álló ingatlanságra bekebeleztet­vén, általa teljeskoruságig vissza nem vonatott, jogerőre nem emelkedett, és azon mulasztás, hogy a kiskorúság alperes elle­nében a telekkönyvben ki nem tüntettetett, a telekkvi rdts. 104. §. szerint alperes hátrányára nem szolgálhat. (Lfi. 1880. 5542.) Az 1877: XX. t.-c. 7. §-ának első bekezdése szerint a kis­korúak cselekvési képességére nézve érvényükben fentartott jog­szabályok értelmében rendszerint a kiskorúak terhes szerződése­ket nem köthetnek, minthogy pedig alperes az A) alatti bonnak 1892. febr. 18. történt kiállításakor a 2. •/. alatti anyakönyvi kivonat szerint, kiskorú volt: minthogy továbbá felperes nem igazolta, hogy alperes a bon kiállítása idején fentartásáról maga gondoskodott s ekként, a hivatkozott t.-c. 3. §-a értelmében, ügyvédjelölti keresménye erejéig kötelezettségeket ezen az alapon vállalhatott volna s minthogy felperes azt sem bizonyította, hogy alperes a kereseti összeget életfentartási szükségleteinek kielégí­tésére fordította, vagyis vagyonába beruházta, ez által vagyonát is gyarapította, vagy pedig a kereseti összeg visszafizetésére nagykorúságának elérte utáni jogi kötelezettséget vállalt volna s így semmi jogalap nem létezik arra nézve, hogy alperes a kis­korúsága idején elvállalt kötelezettség alapján a kereseti összeg fizetésére köteleztessék. (C. 95. dec. 3. M. 12755.) Tizennyolc éven aluli kiskorúak az 1876: XVI. t.-c. 21. §-a értelmében csak közvégrendelet által intézkedhetnek. Ennél­fogva, ha a kiskorúra nézve azon körülmények forognának fenn, melyek az idézett törvény 4-ik fejezetének határozmányai értel­mében a kiváltságos végrendelet megalkotását megengedik, a kiskorú által alkotott ily kiváltságos végrendelet érvénytelen, minthogy a 21. §-ban e kifejezés foglaltatik: ..tizennyolc éven alól kiskorúak csak közvégrendeletet tehetnek." (86. márc. 31. 8099/85. M. 2580.) Azonos: C. 92. márc. 10. 7008/91. (M. 12500.) Végrendelkezési képességgel minden személy bir, aki 12 éves korát túlhaladta. (Lfi. 75. febr. 4. 635. M. 2499.; C. 92. márc. 10. 7008/91. M. 2500.) A telekkönyvben kitüntetett kiskorúság oly telekkönyvi akadályt képez, melynek alapján a kiskorú ellen elrendelt osz­tály zálogjogi bekebelezése megtagadandó. (Lfi. 71. dec. 28. 15306. M. 2896.) A kiskorú színésznő törvényes képviselőjének (ebben az esetben az atya) beleegyezése nélkül akkor sem köthet érvényes szerződtető szerződést, ha anyja ahhoz hozzájárult. (C. 86. máj. 27. 3181. M. 12752.) A serdült kiskorú azon jogügyletei, amelyek saját élet­Dr. Meszlényi: Magyar magánjog. II. 40

Next

/
Thumbnails
Contents