Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

614 Nők teíjeskorusága. V. ö. MT. 15., 16., 17. §§., fent I. 187. s k. II. HK. 1. R. 112. c. bevez. Önjoguaknak pedig azokat mondjuk, akik senkinek hatalma alatt nem állanak. 1874: XXIII. TÖRVÉNYCIKK a nők teljeskoruságáról. (Szentesítést nyert 1874. évi július 17-én. Kihirdettetett, a képviselőházban 1874. évi július 22-én; a főrendek házában 1874. évi július hó 23-án.) 1. §. Hajadonok 24-ik életévük betöltével teljeskoruakká válnak és minden a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lépnek. 2. §. Minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenetelével teljeskoruvá lesz s e jogot akkor is megtartja, ha az 1. §-ban meghatározott életkor betölíe előtt özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága föloldatik. 3. §. E törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatík meg. 1894: XXXI. t.-c. 129. §. Az a nő, aki a 8. §. ellenére kötött házasságot, ezen házasság megtámadására vonatk/ozó szabályok alkalmazásában a kiskorúakkal egyenlő elbánás alá esik mindaddig, mig huszonnegyedik életévét be nem tölti. Törvényes képviselőül ily esetben továbbra is azt kell tekinteni, aki a házasság kötésekor törvényes képviselő volt. Ugyanez áll a gyámhatóságról. A 24-ik életévét még be nem töltött, de gyámhatóságilag nagykorúsított nő szenvedő váltóképességgel bír (C. 85. 18. 714.). A 24-ik életévét még be nem töltött, de tényleg ipart üző nő is csak az esetben bir váltóképességgel, ha ezen iparűzés a gyámhatóság által jóváhagyatott (85. máj. 4. 975.). Önálló ipart üző férjes nő, szenvedő váltóképességgel bir, ha életének 24-ik évét be nem töltötte is, a váltóképesség ez esetben sem íparhatósági, sem gyámhatósági engedélytől nincs feltételezve (C. 85. okt. 7. 524. Azonos: C. 714/85.).