Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

16 Házassági jog. kitűzött záros határidő azokra az esetekre nem vonatkozik, midőn a házasság kizárólag a házasságkötés alaki kellékei miatt van megtámadva, s így felp.-nek a házasságkötés alaki kellékeinek hiányára alapított kereseti joga, a H. T. 57. §-a értelmében, elévültnek nem tekinthető, felp.-t mégis keresetével egyébként érdemileg elutasítani kellett; mert a H. T. életbeléptetése előtt hatályban volt törv.-ek nem rendelkeztek és állandó birói gyakorlat sem keletkezett az iránt, hogy magyar honosok részéről külföldön kötött házasságok érvényének vizsgálatánál és eldöntésénél, a házasságkötés alaki kellékei tekintetében a belföldön kötött házasságokra nézve kötelező törvények az irányadók; sőt a nemzetközi magánjog terén általában elfogadott azon jogelv, mely szerint a házasság érvényessége a házasságkötés alaki kellékei tekintetében a házasságkötés helyén fennálló törvények szerint Ítélendő meg, amely jogelv a H. T. 113. §-ában is kifejezést nyert, a hazai bíróságok által már ezen törvény hatályba lépte előtt is több izben alkalmaztatott házassági perekben; s így, miután az A) és G) a. csatolt közokirattal kimutatott az a körülmény nem vitás, hogy peres felek az Amerikában fennálló törvények szerint, ugyanott 1894. május 22-én házasságot kötöttek: ennek érvénye a házasságkötés alaki kellékeinek hiánya miatt meg nem támadható. (C. 98. szept. 21. 3440. M. 16.205.). Tekintve, hogy peres felek a kreesethez A) alatt mellékelt anyakönyvi kivonat tanúsága szerint 1893. január 4-én keltek egybe és a 21.990/98. sz. békéltetési jegyzőkönyv 3:1: EL. mellékelt helyhatósági bizonyítvány, de felperes beismerése szerint is, 1896. okt. havában váltak külön és ekként csaknem teljes 4 évig éltek együtt, felperesnek az az állítása, hogy a panaszlott nősztehetetlenségét csakis 1896. okt. havában ismerte fel, mint bizonyíttatlan figyelembe nem vehető. Ily körülmények között, tekintve, hogy felperes a keresetet csak 1897. febr. 13-án indította: a felek között fennálló házassági kötelék érvénytelennek nem volt kimondható. (C. 99. szept. 6. 1685. M. 16.232.). C: Ha a nő férje nősztehetetlenségéről még az együttélés idejében győződött meg, a házasság érvénytelenítése iránt a házassági törvény 57. §. c) p. szerint attól a naptól, amelyen az állítólagos tévedést felismerte vagy legkésőbb az elhagyástól számítandó egy év alatt tartozik keresetet indítani (901. febr 5. 6407/900. M. XII.) . 58. §. A gyámhatóság tudomásával egyenlő hatályú azon törvényes képviselő vagy szülő tudomása, akinek utólagos beleegyezése a megtámadás kizárásához elégséges. Ha ehez csak mindkettő utólagos beleegyezése elég-