Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Eljegyzés. 5 következése okából szorgalmazza, az 1894: XXXI. t.-c. 2. §-a nem alkalmazható. (C. 1906. dec. 7427/905.) A törvényes képviselő csupán azon az alapon, hogy képviseltje az eljegyzést az ö beleegyezésével és hozzájárulásával kötötte meg, képviseltjével együtt és egyetemlegesen kártérítésre nem kötelezhető, hacsak abban az esetben, ha az eljegyzésnek alapos ok nélkül történt felbontásában önmaga is cselekvőleg közreműködött. (C. 1908. nov. 12. 846.) Az 1894: XXXI. t.-c. 3. §-a, mely az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes kártérítési kötelezettségét a házasság céljából tett kiadások erejéig állapítja meg, nem zárja ki azt, hogy az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek azért a kárért, amit ennek a házasság ígéretével kapcsolatosan egyéb cselekményével, avagy mulasztásával szándékosan okozott, az általános magánjogi szabályok szerint felelősségre vonható legyen. (P. III. 4208/1908. MD. III. 70.) A menyasszony, ki jegyesi viszonyának változatlanul fentartása és fennállása alatt, egy más férfivel kezdett ismeretségét oda engedte fejlődni, hogy ezzel magát eljegyezni szándékozott, ezzel a szándékos, jegyesi viszonyának bensöségét sértő magaviseletével alapos okot szolgáltatott vőlegényének arra. hogy az eljegyzéstől visszalépjen. (P. III. 1702/1912. MD. VII. 30.) Az egyoldalúan tett, — tehát jegyesi viszonyt meg nem állapító — házassági igéret teljesítésének elmulasztása kártérítési kötelezettséget nem von maga után. (P. III. 845 1914., MD. IX. 6.) Az eljegyzésszegő, aki jegyesét kereső foglalkozásával való felhagyásra birta rá, felelős az ebből eredő kárért. — Elégtételt itélt meg a Kúria a menyasszonynak az eljegyzésszegésből eredő kedélyi bántalomért, mely jövendő házasságkötését is nehezíti. (C. 1920. márc. 2. P. III. 85/1920., Mj. Dt. XIII. 81.) Habár az egyik jegyes ismerte a másik tüdőbajos voltát, mégis alapos ok a visszalépésre, ha utóbb a betegség veszélyes voltáról győződött meg. (C. 1921. jun. 28. P. III. 1395 1921.) C: Az eljegyzéstszegő vőlegény marasztalható az ismételt látogatásai során kapott ellátás költségében, amennyiben az a szokásos vendéglátás fogalmát meghaladja. Amennyiben a jegyes vőlegénye kívánsága folytán hagyta ott valamely alkalmazását, illetve nem foglalta el a már neki biztosított valamely állást, az ennek folytán elmaradt kereset erejéig jogosan követelhet kártérítést. (K. 1922. február 1. P. III. 2950/1921. sz. Uj Dt. 1916/24. 232. sz.) C: A jegyességnek jogos ok nélkül való felbontása az 1894: XXXI. t.-c. 3. §-ában megállapított mértéken túlmenő