Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

62 Bevezető szabályok. osztrák polgári törvénykönyv, az ősiségi és az urhéri nyilt parancsok, a bányatörvény és az 1855. dec. 15. telekkönyvi rendelet érdemelnek említést, a magyar alkotmány szempontjából érvénytelenek, mert hazánk alaptörvényeinek teljes figyelmen kivül hagyásával jöttek létre. Minthogy azonban e nyilt parancsokat és rendeleteket az 1861. évi országbirói értekezlet, az 1861. évi országyülés, de az 1867. év óta alkotott törvények is, kifejezetten vagy hallgatag, egészben vagy részben hatályukban föntartották: e jogszabályokat szintén a magyar magánjog alkotó részeinek kell tekintenünk. Az osztrák polgári törvénykönyv. Magyarországon (ideértve Horvát-Szlavonországokat és Fiumét, de a Királyhágón túli részeket nem) az 1852. nov. 29. és cs. ny. par. (1852. RGBI. 246. sz.) 1853. máj. 1-én kezdődő hatálylyal léptette életbe az 1811. jun. 11. ált. osztr. polg. törvénykönyvet, mely a jogterületek szempontjából legszorosabb értelemben vett Magyarországnak területén (v. ö. fent 61. 1.) 1861. évi július 23-áig vagyis az országbirói értekezlet által ideiglenesen javaslatba hozott törvénykezési szabályok hatálybaléptéig, maradt érvényben. E szabályok I. R. 21. §-a értelmében azonban „fenntartatnak ideiglenesen az országgyűlés intézkedéséig az ausztriai polgári törvénykönyv mindazon rendeletei is, melyek az 1855. dec. 15-iki telekkönyvi rendelettel kapcsolatban állván, a telekkönyvnek tárgyát képező valamely dolog szerzése vagy elidegenítése módjait meghatározzák." Ugyanígy rendelkezik az Id. törv, szab. I. R. 156. §-a: „Ellenben az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mindazon határozatai, amelyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyészésére alapul szolgálnak, az országgyűlés intézkedéséig hatályukat megtartják." Ezt a 156. §-t pedig hatályában fönntartotta az 1868: LIV. t.-cikket életbeléptető 1869. márc. 30. igazságyügymin. rend. XIX. pontja (1869. R. T. 222.) Az ősiségi és az úrbéri nyiltparancsok. A Magyarország számára 1852. nov. 29. kibocsátott ősiségi nyilt parancs rendelkezései, az ideiglenes törvénykezési szabályok I. R. 20. §-a értelmében, az ezen szabályok 2. és 16. §-ában foglalt módosításokkal, az „országgyűlés intézkedéséig" ideiglenesen fennmaradtak, mig az erdélyi részekre nézve kibocsátott 1853. május 29. ősiségi ny. p., mely az osztrák polgári törvénykönyvet életbeléptető ny. parancsnak képezi függelékét, e törvénykönyvvel együtt maradt továbbra is érvényben. A Magyarország számára 1853. márc. 2-án kibocsátott úrbéri s földtehermentesítési nyilt parancsokat és az azok kapcsán 1853 1861, közt keletkezett egyéb jogszabályok, „amely legfelsőbb