Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Magánjog forrásai. Orszb. értekezlet. 59 tői 1848-ig külön törvényhozása volt Magyarországétól, L Lipót királynak 1691. december 4-én kelt, az erdélyi 1791: II. t.-cikkbe foglalt és újból megerősített diplomája 3. cikkében kinyilvánította, hogy ,,ennek a hazának „Approbata" és „Compilata" cimü törvényei, decretumai Werbőczy Hármaskönyve, kihagyva ebből András király decretumának a legutóbbi pozsonyi orzsággyülésen eltörölt kilencedik cikkelyét,1) a helyhatósági szabályok, a szász nemzet külön joga erejükben sértetlenül meg fognak . . . maradni . . ." Ezen az alapon — melyei előző másfélszázados gyakorlat szilárdított meg — volt érvényben törvény erejével Werbőczy Hármaskönyve az ország erdélyi részeiben, az ezeknek külön jogát magukban foglaló Approbatae Constitutiones (1540—-1653), Compilatae Constitutiones (1654— 1669), Articuli novellares (1744—1848) és Articulí provisionales (1791: XCIV—XCVIL, CXXXIII—CXXXVI. t.-c.) gyűjtőnevek alatt ismeretes jogforrásokkal egyetemben. A Hármaskönyv teljes címe ez: Tripartitum opus jurís consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé per Magistrum Stephanum der Werbeucz, Personalis praesentiae regíae Majestatis locumterientem accuraíissime editum. Először közzétéve, Werbőczy által sajtó alá rendezve. 1517-ben, Bécsben Syngreniusnál. Legteljesebb kiadása az, melyet Kolozsvári Sándor és óvári Kelemen 1897-ben rendeztek sajtó alá, uj magyar fordítással, bevezetéssel, számtalan jegyzettel a Magyar Törvénytárnak Márkus Dezső által szerkesztett és magyarázó jegyzetekkel kisért kiadásában (Budapest, Franklin-társulat), ahol Werbőcsyre és a Hármaskönyvre vonatkozó minden tudnivaló együtt található. Az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok. Az 1852. nov. 29. nyilt parancs Magyarországon az osztr. polg. törvénykönyvet (1, alább 62, 1.) léptette életbe, hatályon kívül helyezve a magyar magánjogi törvényeket. Az 1860. évi okt. 20-án azonban a király a következő kéziratot intézte b. Vay Miklós, magyar kancellárhoz: Kedves b. Vay! Minekutána szándékom Magyarországom összes törvénykezési ügyét ismét ezen ország határai közé visszahelyezni, — ennélfogva országbírám Nekem több alkalmas egyéniségeket fog kijelölni a királyi Curía tagjaiul, kik az ő elnöklete alatt más alkalmas egyéniségek közbejöttével, mindenekelőtt a magyar igazságszolgáltatásnak szervezése fölött tanácskozandván. ebbeli javaslataikat magyar kir, kanceláriám utján, haladéktalanul Elém terjesztendík, mire nézve önként értetődik, miszerint a birtok biztosságának ') Ez alatt a HK. 1. R. 9. c. 7. §-át keli érteni, mely az aranybullának a nemzetnek fegyveres ellenállását biztosító 31. c. 2, §-át tartalmazza és a rcelyet az 1687. pozsonyoi országgyűlésen alkotott 1687: IV. t.-c. törölte el