Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

44 Bevezető szabályok. octogesimum tertium, publicis comitíis edita cum rerum indice copioso". Ennek második, bővített kiadása, mely 1628-ban Bécsben jelent meg, már a Werbőczy Hármaskönyvét is magában foglalta. Ujabb, bővített kiadásai voltak az 1863. sárospataki és az 1658. pottendoríi. Ezt követte Szentiványi Mártonnak 1696-ban Nagyszombatban megjelent kiadása, mely először viselte e cimet: Corpus Juris seu decretum generálé. Ezt a kiadást az ujabb törvényekkel kiegészítve, 1734-ben és 1743-ban ismételték és különböző mellékletekkel (Kitonich: Directio methodica, Articuli Tavernícales, Praxis crimínalis stb.) bővítették. 1734—1751-ig jelent meg Szegedi János kiadása (Nagyszombatban), melyben a törvénycikkek (articuli) először osztvák föl szakaszokra (§§.). 1779-ben, 1822-ben és 1844-ben a budai egyetemi nyomda kiadásai jelentek meg; az utóbbihoz később az 1848. törvényeket is fűzték. 1866-ban Gegus Dánieltől a latin nyelvű törvényeknek igen hiányos és hibás fordítása jelent meg. A Corpus Jurisnak teljes — Werbőczy Hármaskönyvét és az 1540—1848. erdélyi törvényeket is magában foglaló és az eddigi kiadásokból kihagyott, a két Kovachich által először közzétett törvényekre is utaló — kiadása az, mely 1896—1901-ig Budapesten a Franklin-társulatnál jelent meg és évenkint folytatódik. E kiadást, melyben a latin szöveg eredeti kéziratok nyomán helyreállíttatott és újonnan magyarra fordíttatott, számtalan utalás és jegyzet kíséretében, Csiky Kálmán, Kolozsvári Sándor, Nagy Gyula, Óvári Kelemen és Tóth Lőrincnek, mint fordítóknak is, közreműködésével, Márkus Dezső, majd 1912. óta ő és Dr. Térfy Gyula, Márkus Dezsőnek 1913-ban bekövetkezett elhalálozása óta pedig egyedül Dr. Térfy Gyula szerkeszti. A magyar törvénytárnak eme kiadásából idézzük ebben a munkában latin szövegű törvényeink magyar fordítását. 2. A rendeletek. Hk. Előbeszéd 8. cim. A statútumról és helykatósági jogról. A törvény mivolta és különbsége előadva lévén, most már a statútumról kell szólanom. /. §. A statútum, a melyet közönségesen végzeménynek nevezünk, az országnak olyan valamely közös joga, a melynek törvényereje van. És „statútumnak" mondjuk, mert mintegy állandóképen „stabiliter" és erősen van elrendelve, vagy mivel mintegy a közállapotot határozza meg. Gyakran pedig a polgári jog elnevezése alá is esnek a statútumok. 2. §. A hol azt kell ezsünkbe vennünk, hogy a polgári jog kétféle. Vagy közönséges; és ez a jog, a mely a római jogkönyvekben van foglalva, és ezt csakis a császár vagy más legfőbb fejedelem alkothatja. Vagy pedig saját különös jog, melyet helyhatósági vagy .,statutarius" jognak is mondunk. És ilyet minden vidék vagy tartomány, sőt néha város is hozhat magá-