Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

Bevezető szaoaiyoK. 1869: IV. t.-c. 19. §. A bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvény erejű szokás szerint tartozik eljárni és Ítélni. A most id. törvényhely és a M. T. fent közölt 6. §-a közt az ellentmondás csak látszólagos, mert a M. T. 7. §-a értelmében (1. alább) ,,törvény alatt e törvénykönyvben a törvényerejű szokást és egyéb jogszabályt is érteni kell, hacsak a rendelkezésből más nem következik." A jelen §. szóhasználatára is alkalmazni kell ezt az értelmező szabályt. Tehát a jelen 6. §. csak akkor kerül alkalmazásra, ha az 1869: IV. t.-c. 19. §.-ában felsorolt jogforrások egyike sem rendezi e jogi kérdést. 7. §. Törvény alatt e törvénykönyvben a törvényerejű szokást és egyéb jogszabályt is érteni kell, hacsak a rendelkezésből más nem következik. Hk. Előbeszéd 2. cim. A jogról és a jognak felosztásairól. A jog pedig, a mennyire célunkat illeti, annyi, mint: helyes vagy igazságos, a mi az igazságtól származik. És célunkhoz képest úgy vesszük, mint a mi akár irásba foglalt, akár irásba nem foglalt szokásainkat. 1. §. A honnét a jog általános elnevezés, és a törvény faja a jognak. Mert minden jog törvényekből és szokásokból, azaz: irt és nem irt jogból áll. A melyet Tullius így határoz meg: a jónak és igaznak mestersége vagy tudománya, a mely szerint minket papoknak, azaz a szent törvényeket és akárki részére a maga jogát kiszolgáltatóknak neveznek. 2. §. Másképen pedig a jogot a törvényes parancsolatok gyűjteményének mondjuk, a melyek minket a jónak és igazságosnak követésére, vagyis a hasznosságra, méltányosságra, vagy az igazságot jelző valóságra szorítanak, 3. §. Á jog tehát kétféle. Az egyik ugyanis közjog, a másik pedig magánjog. A közjog az, a mely főként az uralkodásra és országok igazgatására, meg a közhaszonra céloz és a mely szent dolgokra, papokra és tisztségekre tartozókat ölel magába. Innen, a ki a papokat vagy szent dolgokat, avagy a tisztségeket, azaz: a nép igazgatóit bántja, azt mindenki, mintegy közbüntett miatt vádolhatja. A magánjog pedig külön jog, a mely az egyes emberek hasznára néz. És ez háromféle, tudniillik természeti jog, nemzetek joga és polgári jog. 4. §. A természeti jog ugyanis minden nemzettel közös, azért, mivel mindenütt természeti ösztönnél fogva és nem valamely rendelésnél fogva áll fenn, a melyre a természet tanít és tanított meg minden állatot. És ez nem csak az emberi nemnek tulajdona, hanem minden állatnak is. Innen származik a férfiúnak és a nőnek egybekelése, gyermekek nemzése és felnevelése, mindenkinek egyenlő szabadsága és megszerzése azoknak a dolgoknak, melyek a levegőben, a földön és a tengerben találhatók. Továbbá: megőrzés végett letett dolognak vagy köl-