Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

224 A tiltott cselekmények általában. meg1 a Kúria annak a mezőőrnek a kártérítési felelősségét, aki az őt jogtalanul megtámadót önvédelemből agyonlőtte. (P. VI. 2034/1936.) JH. X. 865., JHMD. IV. 620. old. V. ö. a büntetőjogi jogos védelem és végszükség szabályait. (1878:V. t.-c. 79—80.'§.). c) Vétkesség.*) A per folyamán alperes nem tagadta, sőt be is ismerte azt, hogy a tűzvész, mely felperes házát is elpusztította, az ő szalmakazlán támadt és így innen szállott át a felperes házára. Alperes a tűzveszélyes és gyúlékony anyagoknak a tűzrendészeti szabályokba ütköző elhelyezéséből származó veszedelemre úgy hatósági közeg által, mint magánosok részéről is figyelmeztetve, illetőleg azok eltávolítására utasítva lett, de eredménytelenül, sőt alperes a figyelmeztetésre oda nyilatkozott, hogy a netáni káros következményekért elvállalja a felelősséget. Egymagában az a körülmény, hogy alperes szalmáját és kukaricaszárát a törvényhatósági tűzrendészeti szabályrendeletben tiltott módon helyezte el, tekintve, hogy az ellen felperes, mint közvetlenül veszélyeztetett szomszéd a hatóság közbelépését igénybevehette, az anyagi felelősség megállapítására elegendő nem lenne; mivel azonban a fentbizonyítottak szerint fenforgó esetben alperes a veszélyre figyelmeztetve, sőt a tűzveszélyes és szabályellenesen elhelyezett anyag eltávolítására rendőrileg utasítva lett, de eredmény nélkül, ezek a bizonyított tények és körülmények az alperest terhelő olyan nagymérvű vétkes gondatlanságról tesznek tanúságot, mely megállapítja anyagi felelősségét szabályellenes tényéből felperesre, mint közvetlenül veszélyeztetett szomszédjára hárult kárért, tekintet nélkül arra, hogy maga a tűz mi okból támadt az alperesnek közveszélyesen elhelyezett gyúlékony anyagában.. Fenforogván tehát egyrészről az alperes anyagi felelősségét megállapító vétkes gondatlanság, másrészről bizonyítva lévén ezen vétkes gondatlanság és a felperes által szenvedett perrendszerűen megállapított kár között az oki összefüggés: ezen okokból az elsőbíróságnak alperest marasztaló ítélete helybenhagyandó volt. (C. 3839/1889.) Kártérítésben marasztaltattak alp.-ek, mert nem kellő gondossággal jártak el, amidőn az adóslevelet mint előttemező tanúk aláírták anélkül, hogy az adós személyazonosságáról és aláírása valódiságáról meggyőződtek volna, ami pedig, mint előttemező tanuknak, kötelességükben állott és vétkes gondatlanságuk által a felp. megkárosításához hozzájárulnak. (C. 3814/1906.) Harmadik személyek irányában a meghatalmazott rossz*) V. ö. a Kártérítés fejezetét az I. kötet 448. oldalán.