Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

146 Megbízás. zás, az 1874:XXXIV. t.-c. 57. §-ának tekintete alá eső oly magához váltását képezi a peresített követelésnek, amely semmis és érvénytelen és amelyet az ajándékozó helyettesített ügyvéd halála után ennek örökösei megtámadni jogosultak, mert ők az örökhagyóval jogilag egy tekintet alá esnek. (C. 901/1905.) Habár az ügyvédi rendtartás 57. §-ának rendelkezése a dolog természeténél fogva nem oly általános, amely mindenki által érvényesíthető, mert ez csak az ügyvéd és megbízója között fenforgó jogviszonyra való tekintettel és ez utóbbi érdekeinek céljából állít fel olyan viszonylagos semmisségi okot, amelyre kizárólag csak az ügyvéddel szerződésre lépő fél hivatkozhatik sikeresen, de az ügyvéddel szerződő fél örökösei által, akik az örökhagyóval jogilag egy tekintet alá esnek, az erre alapított kifogás mindenesetre érvényesíthető, mivel itt nem oly személyhez kötött jog forog szóban, amely az örökhagyó halálával megszűnik. (C. 9014/1905.) Az érték bizonyos százalékának megfelelő ügyvéd jutalomdíjmegállapítás nem egvértelmü a per tárgyának megváltásával. (P. VI. 4834/19260' MD. XXI. 16. h) „Készkíadásos" megállapodás. Az ügyvédi tisztességbe ütközik az oly megállapodás, mely szerint az ügyvéd az alpereseken be nem hajtható munkadíjakat saját ügvfelétől nem követelheti. (493/1901.) Dt. 8. f. XXII. 95. Ha az ügyvéd a megbízójával olyan megállapodásra jut, hogy a megbízójával szemben a követelésnek a behajthatatlansága esetében a készkiadásain felül az ügyvédet csak mérsékelt díjazás illeti, de a megbízó a megbízást utóbb megvonja, az ügyvéd díjazása nem a megállapodás, hanem az ügyvédi rendtartás szerint állapítandó meg. (Budapesti ítélőtábla P. XIV. 9575/1930.) MD. XXIV. 17. i) Egyéb szabályok. Nincs oly jogszabály, amelynek értelmében a feleknek perenkívüli kiegyezése esetében az egyik peres fél ügyvédjének költségeiben a másik fél — kifejezett költségvállalás nélkül — marasztalható volna. (P. VI. 8230/1929.) MD. XXIV 176. Ha a perben egyedül védekező pertárs ügyvédjének bíróilag még meg nem állapított költségköveteléséből a nem védekező pertársra eső rész megtérítését az utóbbival szem-