Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1943)

Letét 15 a letevőtől annyiban követelheti, amennyiben a költekezést a körülményekhez képest szükségesnek tarthatta. 1336. §. A letevő felelős azért a kárért, amely a letett dolog minőségéből a letéteményesre hárul, kivéve, ha ez a dolognak ily minőségét a letétbevételkor ismerte. 1337. §. Díj a letéteményesnek csak abban az esetben jár, ha kifejezetten vagy hallgatólag kikötötték. A díjat hallgatólag kikötöttnek kell tekinteni, ha a körülmények szerint nem lehetett feltenni, hogy a letéteményes a dolog megőrzésére díjtalanul vállalkozik. A díj mennyisége, ha sem megállapodás, sem hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik. 1338. §. A kikötött díjat az őrizet megszűntével, ha pedig időszakok szerint határozták meg, egy-egy időszak elteltével kell fizetni. Ha az őrizet a meghatározott idő eltelte előtt ér véget, a letéteményes kétség esetében a díjnak a tett szolgálathoz mért arányos részét követelheti. 1339. §. A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, abban az esetben is, ha az őrizet időtartamát meghatározták. A letéteményes, ha az őrizet időtartama nincs meghatározva, bármikor, ellenkező esetben a meghatározott idő előtt csak alapos okból követelheti a letevőtől a dolog visszavételét. 1340. §. A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett; nem köteles a dolgot a letevőhöz vinni. 1311. §. Ha a letéteményes a letett pénzt jogosulatlanul a saját hasznára fordítja, a felhasználás időpontjától kezdve kamatot, más dolog jogosulatlan használatáért megfelelő használati díjat köteles fizetni.