Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1942)

Elállás. Bánatpénz. 171 Ugyanez áll, ha a tárgy elidegenítése vagy megterhelése az elállásra jogosult fél ellen folyamatba tett végrehajtás vagy csődeljárás során következett be. 1070. §. Az elállás joga megszűnik, ha a jogosult azt a kikötött időben, s ha időt nem kötöttek ki, a szerződés megkötésétől számított harminc nap alatt nem gyakorolja. 10*71. §. Ha az egyik vagy a másik részen több érdekelt van, az elállás jogát csak valamennyi jogosult együttesen és csak valamennyi ellenféllel szemben gyakorolhatja. Az elállás joga megszűnik minden jogosultra nézve, ha egyikükre nézve megszűnt. 1072. §. Ha kikötötték, hogy az egyik fél elállhat a szerződéstől, ha a másik fél nem teljesíti kötelezettségét, és vitás, hogy teljesítette-e, az előbbi félnek elálló nyilatkozatával szemben az utóbbi felet terheli e tekintetben a bizonyítás, kivéve, ha kötelezettsége valaminek nemtevésében áll. Ily kikötés esetében egyébként a törvényes elállási jogra vonatkozó szabályok állanak. 2. Elállás bánatpénz alapján. 1073. §. Az a szerződő fél, aki bánatpénzt igért, annak megfizetésével, aki ilyet adott, annak elvesztésével a szerződéstől elállhat. Az igért bánatpénz megfizetése nélkül tett elálló nyilatkozat hatálytalan, ha a másik fél haladéktalanul visszautasítja; de hatályos, ha a bánatpénzt a visszautasítás után nyomban megfizetik. Az előreadott bánatpénz betudására vagy visszaadására a foglaló szabályai (1051. §.) állanak. 3. Törvényes elállási jog. 1074. §. A törvényes elállási jogra, a fenntartott elállási jog szabályait a következő §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.