Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

Közszállílási szabályrendelet. 55 nek kizárásáról az odaítélésre illetékes hatóság hivatalosan értesítést nyert; k) oly ajánlatok, amelyek meghatározott árt nem tartalmaznak, hanem csak olyszerű kijelentést foglalnak magukban, hogy az ajánlattevő a legmegfelelőbbnek találandó áron, vagy ezen alul is szállítani kész; l) letartóztatási intézetek ajánlatai, vagy ilyen intézetekkel rabmunka kibérlésére szerződött vállalkozók ajánlatai azon cikkekre nézve, amelyeket rabmunka útján állítanak elő, még akkor is, ha e cikkeket egyébként saját gyárukban vagy műhelyükben szintén előállítják; m) százalékos árengedményt vagy felülfizetést tartalmazó ajánlatok oly esetekben, amikor egységárak ajánlása kívántatott (L. 14. §.). Hatósági intézkedések megfellebbezése miatt senkinek ajánlata el nem utasítható. 29. §. Az előbbi §. szerint figyelembe nem vehető ajánlatok mellőzésével a többi ajánlatokat gondos vizsgálat alá kell venni. Ha valamely ajánlatban az egységárak szerint a hatóság által megállapított (tényleges) végösszeg nem azonos az ajánlatban kitett végösszeggel, úgy az egységárak szerint megállapított (tényleges) végösszeg számít. Ha a számokban kifejezett árak a betűkben (szóval) kifejezett áraktól eltérnek, ez utóbbiak számítanak. Az odaítélésnél a kiíró hivatal a beérkezett ajánlatok közt szabadon választ, szem előtt tartva az alábbi elveket: 1. A szállítást vagy munkálatot — figyelemmel a fennálló törvények- és rendeleteknek a képesítésre (kvalifikáció) vonatkozó határozmányaira is — ama magyar honos iparosmesternek, gyárosnak, vállalkozónak vagy kereskedőnek kell odaítélni, aki a szállításnak vagy munkálatnak hazai termékekből, gyártmányokból, magyar honos műszaki és munkaerők útján pontos, kellő minőségben, és a szolgálat érdekeinek megfelelően való teljesítésére a legalkalmasabb, és akinek ajánlata viszonylag a legolcsóbb.