Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

sí /édi megbízás. 127 leien §-ban szabályozott eljárás van folyamatban, az ügyvéd jogosult a fél részére az illető ügyben behajtott pénzt a felszámított díj és kiadás erejéig a félnek való kiadás helyett bírói letétbe helyezni. A letétel költségét a per vagy a megállapító eljárás eredményéhez képest a fél vagy az ügyvéd viseli. A fél a perköltséget vagy más eljárási költséget, amelyben az ellenfél részére marasztalták, ha az ellenfelet a marasztaláskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek kezéhez köteles fizetni. Harmadik személyek igényeivel szemben ily költségre ennek az ügyvédnek elsőbbségi joga van. Az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-ára való tekintettel abban a kérdésben, hogy az ügyvéd a reá bízott ügyben díjazását és kiadásainak megtérítését kitől követelheti, az a döntő és irányadó, hogy az ügyvéd kit képviselt, vagyis kinek nevében és meghatalmazása alapján jár el; következéskép az ügyvéd díja és kiadása iránt nem származtathat követelési jogot az ellen, aki a megbízó féltől érvényesítés végett átvett követeléseknek esetleg tulajdonosa, vagy akinek az ügyvéd eljárása esetleg előnyére szolgált. (C. 437/1901.) Abban az esetben, amidőn az ügyvéd megbízójával a jutalom iránt eleve megegyezik, a kikötött jutalomdíj, ellenkező kikötés hiányában, annak a munkadíjnak és időveszteség kárpótlásának is helyébe lép, melyet az ügyvéd a nyert megbízás alapján az előleges egyezkedés nem léte esetében követelhet. (228211905.) PHT. 152. A díjlevélben az a kikötés foglaltatik, hogy az ügyvédet 5000 korona munkadíj csak az esetben illeti meg, ha a folyamatba teendő per ,,megnyeretik vagy kibékíttetik", vagyis ha a perben a megbízó alperesre kedvező bírói ítélet hozatik, vagy egyezség jön létre. Az elsőbíróság elutasító határozatot hozott, mert turpis causát látott fennforogni, a kir. tábla úgy találta, hogy a pernyerés feltétele kikötése szerencseszerződés jellegével bír, ennélfogva felperes eme feltételre való tekintettel, csak aránylagos összegben marasztalható. A m. kir. Curia kimondotta, hogy alperes jogosítva volt a képviseletében a felperes által beadott keresetet visszavonni és ha e jogával élt, az nem s^gélirsuti«s^eápeii^ii«>ksí^a^b iíf"&íf «j etzetíkta >iöáakt%)éTíí5!ertek>!