Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)

18 Letét. //. Élő jog. 1. „Közönséges" letét. 2. „Szabálytalan" letét. 1. Letét. Miután felperes nem tulajdonosa, hanem csak letéteményese a betéti könyveknek és mivel eddig azon eset sem állott be, amelynek biztosítására a letéteményezés történt; felperes mint letéteményesnek és a biztosítottak egyikének egymagában nem áll jogában, a többi jogosítottak hozzájárulása nélkül csatolt takarékpénztári könyveket értékesíteni, alperes pedig, mint a biztosítottak másika, jogosítot volt a kérdéses takarékpénztári betétek kifizetését megtagadni. (C. 2831/1884.) Az, aki valamely hibátlan minőségben átvett tárgy megőrzésére — különösen díjfizetés mellett vállalkozott, az átvett tárgyat hibátlan minőségben tartozik visszaszolgáltatni, ellenkező esetben — hacsak vis maior esete nem forog fenn — kártérítéssel tartozik. A bizonyítási kötelezettség arra vonatkozólag, hogy a tárgy hibátlan állapotban adatott át, az átadó felet terheli, arra nézve pedig, hogy a tárgy az átvétel után az őrzésre vállalkozónak hibáján kívül álló okból vált értéktelenné, ez utóbbi felet. (Bp. T. 89/1898.) Jogszabály az, hogy a letéteményes a letevőnek a letett tárgy meglétéért, valamint a kötelességszerű gondviselés elmulasztása által okozott kárért felelős, ha csak nem igazolja, hogy véletlen vagy elháríthatatlan erő okozta a hiányt. A letéteményes tartozik bizonyítani, hogy a letett tárgy az ő birtokából őt nem terhelő körülmények között tünt el. (C. 4689/1899.) Általános magánjogi elvek szerint a letéteményes a nála elhelyezett ingók használatára nem jogosult. E tilalom megszegése esetén a letéteményes nem használati díj fizetésére, hanem csak az általa esetleg okozott kár megtérítésére köteles. (C. 2599/1904.) Az 1874: XXXV. t,-c. 53. §-ának d) pontja szerint értékneműek őrizete a kir. közjegyző hatásköréhez tartozván, minthogy dr. F. M. a közjegyzői kamara átirata szerint a keresethez A) alatt mellékelt okirattal bizonyított letétel idejében alperesnek az 1886: VII. t.-c. 6. §-a értelmében kirendelt helyettese volt, alperes a kérdéses letétért ennek a törvénynek 8. §-ához képest vagyonilag közvetlenül felelős. Tekintettel azonban arra, hogy a letétről szóló elismervénynek a letevő birtokában létele egymagában nem bizonyíték arra, hogy a letét felperesnek dr. F. M. közjegyzői helyettes által nem fizettetett vissza: a pernek kimenetelét az alperes által kínált és a fel-