Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)
114 A vétel különös nemei. 2. Törvényes elővételi jog. a) Ingatlanra. b) Ingó műemlékre. F) Örökség vétele. G) Részletügylet. A) Vétel megtekintésre vagy próbára. V. ö. a KT. 359—361. §-ait. Ha a szerződő felek próbaidő kikötése mellett abban állapodtak meg, hogy az áru el- vagy el nem fogadására nézve nem a vevő tetszése, hanem a megejtendő próba objektív eredménye lesz az irányadó, akkor nem a kereskedelmi törvény 359, §-a szerinti vétel, hanem a közönséges adásvétel esete forog fenn. A próbaidő kikötése eme esetben ama jelentőséggel bír, hogy a vevő az átküldött áru megvizsgálását, melyet különben a kereskedelmi törvény 346, §-a szerint azonnal tartoznék eszközölni, a kikötött próbaidő alatt bármikor eszközölheti. (C. 1401/1890.) A megtekintésre vagy próbára kötött vételnél az. áru elfogadása a vevő akaratától függ, a vevő tehát nem tartozik számot adni arról, hogy miért utasítja vissza az árut, (C. 1327/1896.) Próbára való vétel csak abban az esetben forog fenn, ha a vételi ügylet valóságban létrejön ugyan, de azzal a korlátozással, hogy a vevő akaratától tétetik függővé, hogy megpróbálás után az árut megtartja-e vagy nem, (Bp, T. 180/1905.) Ha a vétel akként jött létre, hogy annak tárgya ugyanolyan legyen, mint egy másik ily dolog, úgy nem a kereskedelmi törvény 359. és köv. §-aiban szabályozott próbára való, hanem a minőség meghatározása mellett létrejött vétel jött létre, melytől a vevő csak azon esetben állhat el, ha az áru a kikötött minőségnek meg nem felel. (C. 409/1905.) B) Minta szerinti vétel. L. KT. 362—363: §§. Mustra szerinti vétel nem zárja ki még valamely külön minőségnek a kikötését is. (C, 621/1882.) Mustra szerinti vétel esetében az átadott mustrának meg nem felelő minőségben szállítani kívánt árut, habár bebizonyíttathatnék is, hogy a szállítani kívánt áru nemcsak, hogy nem csekélyebb, hanem ellenkezőleg még magasabb értékű az átadott mustra szerinti minőségű árunál, a vevő elfogadni mindazonáltal nem köteles, (C. 143/1883.)
